A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

I 7 vették haszonbérbe, s a haszonbéri összegei a zárlat foganatosítása előtt már váltók adásával kifizették. Felperesnek az Ítélet ellen előterjesztett, az anyagi jogszabály megsértésére irányuló panasza az, hogy a haszonbéri összeg csak negyedévenként fizethető előre, alperesek tehát a kellő óvatosság nélkül adtak az ingatlan haszonbéri összegéről váltókat. A felebbe­zési bíróság figyelmen kívül hagyta azt a szokást, hogy alperesek sok éven át mindig úgy béreltek, hogy a haszonbér augusztus havá­ban fizetendő, s a váltót csakis Írásbeli szerződés helyett adták. Különben is a váltók adása nem egyértelmű a fizetéssel. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt az az indok, hogy a követelésről adott váltófizetés számba megy, téves; mert a váltó nem készpénz, hanem csak fizetési ígéret, s addig, míg a váltó alap­ján a fizetés tényleg meg nem történt, az eredeti jogviszony meg nem szűnik, ha csak a felek akarata újításra nem irányult akkép, hogy a váltó adásával a régi kötelem megszűnjön s ennek helyébe a váltókövetelés lépjen. A felebbezési bíróság ítéletében azonban oly tények nincsenek megállapítva, melyekből az tűnnék ki, hogy a váltók adásakor újítás által a végrehajtást szenvedő haszonbérbe­adónak haszonbéri követelése megszűnt. Mindazon által jóllehet ekkép a váltók adásával a haszonbéri összeget kifizetettnek tekinteni nem lehet, a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy felperes az ingatlanok haszonbérét alperesektől nem követelheti, jogilag helyes, s felperesnek fentebb megjelölt panasza alaptalan. Ugyanis az ítéletben foglalt tényállásból s a jegyzőkönyvből nem tűnik ki az, hogy felperes a felülvizsgálati kérelmében megjelölt szokást, mint keresete ténybeli alapját a felebbezési bíróságnál fel­hozta, s azt, mint tényt megállapíttatni kérte volna, s így a S. E. 197. §. értelmében felperes az említett szokás tényét a felülvizsgá­lati eljárásban többé nem érvényesítheti. Az sem tűnik ki a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tény­állásból, hogy felperes keresete megállapítása végett felhozta volna azt, hogy olyan kisebb területeknek egyszeri termésre haszonbérbe adásánál, a melyekről a perben szó van, a bérösszegnek egy évre előre fizetése azon a vidéken, a hol a kérdésben forgó haszonbérle­teknek a tárgya fekszik, a haszonbéri összegnek rendszerint szo­kásos fizetési idejét túlhaladja. Már pedig ha az előre fizetendő haszonbéri összeg a rendszerinti szokásos íizetési időt túl nem ha­Fabiny, Curiai határozatok. V.

Next

/
Thumbnails
Contents