A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

l.XX XXIII. AZ ÚRBÉRI ÉS EZZEL ROKONTERMÉSZETŰ JOGVISZONY. A község közbirtokossága az által, hogy az ev. református és a római katholikus egyházak alsóbb iskolái öt tanítója és egy még felállítandó középiskola tanára fizetésének biztosítására alapítványt tett, nem a népiskolai közoktatási törvénybeli kötelezettségét teljesítette, s így nem községi iskola, hanem felekezeti oktatás czéljaira tett alapítványt. 1117. 390. A közbirtokosság az általa tett alapítványi okirat szerint két felekezeti iskola tanítói fizetése biztosítására és kifizetésére vállalkozván akként, hogy e ezélra az okiratban felsorolt javakat lekötötte s ezeknek jövedelme kezelését és a fizetés kiszolgáltatását magának tartotta fenn, elvállalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget azzal, hogy a lekötött ingatlanokat természetben az egyik felekezet egyházközségének átadta és a másik egyházközséget az alapítványi oklevél szerint őt megillető igényeknek érvényesítésével nem utasíthatja az ingatlanokat átvevő másik egyházközséghez. 1117. 390. A közbirtokosság által közgyűlésen elvállalt fizetési kötelezettség hatályossága a jogosított irányában nincs függővé téve attól, hogy a közgyűlési határozat a jogosítottnak kézbesíttessék, s elegendő, ha a kötelezettségnek teljesítése által ez a jogosított által elfogadtatott. 1117. 390. A törvény ama rendelkezéséből, hogy a szőlődézsmaváltság-tartozások hátraléka a kir. kincstár követeléséből csak oly esetekben törölhető, a midőn az a váltságkötelesl ért elemi csapás vagy a philloxera-rovar pusztítása miatt a szőlő jövedelméből be nem hajtható, és hogy annak behajtása csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás útján lehetséges, nyilvánvaló, hogy a törvényhozás ily kedvezményében csak az részesülhet, a ki a szőlőváltsággal terhelt ingatlannak akkor, a mikor azt az elemi csapás érte, tulajdonosa volt. 1071. 301. XXIV. A KISAJÁTÍTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY. (1881 : 41. t.-cz.) A kisajátítás a tulajdonszerzésnek kivételes és egyebektől eltérő módja, úgy hogy a mennyiben, ha a kisajátítási jog meg van adva és a kisajátítási terv jo^érvényesen meg van állapítva, úgyszintén a kisajátító a kisajátítás alá vett területet a kisajátítás czéljaira tényleg birtokba vette, mindezek által a kisajátítás jogilag megtörtént, és a kisajátító a tulajdonjogot megszerezte oly hatálylyal, hogy habár az esetleges kártalanítást mint a már megtörtént kisajátításnak jogi következményét magától el nem háríthatja, de korlátlanul érvényesítheti