A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

415 is fenn állott, nem a vásártartási, illetőleg helypénzszedési jogot és ennek gyakorlását csonkítja, hanem csak a tiszta jövedelmet kevesbíti meg es mert anyagi jogszabály az, hogy a vásári helypénzszedési jog haszonbérlője azl a jogul csak abban a mérvben és azok közt a törvényszabta korlátok közt gyakorolhatja, a mily mérvben és korlátok közi azt ;i haszonbérbeadó vásártartási jog tulajdonosa maga gj akorolhal ta volna. Nem birhat e részben változtató hatással az a megállapított tényállás, hogy az állategészségügyi törvény rendelkezéseit a közigazgatási hatóságok a szerződéskötés idejében és ez után is még egy ideig, nem akként hajtották végre, hogy állatorvosok az országos vásárokon kívül a heti vásárokon is alkalmaztassanak, vagy hogy az országos vásárokon egy helyett két állatorvos alkalmazandó, a kiknek díjazásával a vásár helypénz-jövedelme csökken, mert a haszonbérbe adó felperes a szerződés megkötésekor már életben volt törvény rendelkezéseinek a közigazgatási hatóságok részéről miképen történendő végrehajtásaért és ennek következményeért felelőssé nem tehető. De nem szolgálhat felperesnek az állatorvosok díjával való megterhelésére helyes jogi indokul az a megállapított tény sem, hogy felperes az állatorvosok díjának alperesek részéről a haszonbérrészletekből való levonását egy ideig eltűrte és eme levonások után alpereseknek a haszonbérből 125 frtot elengedett, mert nem állapíttattak meg oly ténykörülmények, a melyekből eme díjak felperes által való viselése iránti kötelezettség jogilag következtethető volna ; abból pedig, hogy felperes a levonásokat egy ideig tűrte, vagyis hogy azok miatt fel nem szólalt, vagy nem perelt, valamint abból, hogy a haszonbérből leengedést tett, jogilag ily kötelezettség nem következtethető. Ekként a felebbezési bíróság megtámadott Ítéletében helytelenül alkalmazván a 1888: VII. t.-cz. rendelkezéseit és a concludens tényekből való jogkövetkeztetés szabályát s mellőzvén azt a jogszabályt, hogy alperesek a haszonbérbe vett jogot csak abban a mérvben és oly törvényes korlátok közt gyakorolhatják, a miként azt felperes gyakorolhatta volna, végül pedig tévesen alkalmazván azt a jogszabályt is a íenforgó esetre, hogy a bérlemény használhatóságának a szerződés kötése után felmerült akadályait a haszonbérbeadó tartozik elhárítani, mert a közigazgatási hatóságoknak a törvény végrehajtása körül a szerződés tartama alatt tett az az intézkedése,