A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

398 Felperes panasza alaptalan, mert bár áll is az a jogszabály, hogy ha az egyetemleges adóstárs fizet, ez által a követelés megszűnik és a fizető adóstárs nem a hitelezőnek szerzett végrehajtási jogánál fogva, hanem az adóstársával szemben fennálló tartozási jogviszonynál fogva követelhet megtérítést, azonban alperes, mint a néhai egyetemleges adóstárs özvegye a maga személyében nem volt egyetemleges adóstárs és miután a ténybeli megállapítás szerint néhai T. J. után leszármazó egyenes örökösök maradtak, a nevezett T. J.-nek nem volt örököse sem, s így a javára történi engedményezésnél fogva a végrehajtás folytatására jogosítottnak volt tekintendő, úgy T. J. örökösei, mint felperes ellen, mivel az általa teljesített fizetéssel a kötelem alakilag nem szímt meg, azt pedig a végrehajtási eljárás során jelesen a folytalólagos végrehajtás elrendelésével a végrehajtási eljárási szabályok szerint vizsgálat tárgyává tenni nem lehetett, hogy az alperes által teljesített fizetés jogilag minő természetű volt. Ez azonban nem zárta ki, hogy felperes a jelen végrehajtás megszüntetése iránti perben kérdés tárgyává tétesse, hogy vájjon az alperes által teljesített fizetés jogilag nem esik-e olyan tekintet alá, mintha azt tényleg T. J. az egyetemleges adóstárs teljesítette volna, mivel a végrehajtás megszüntetési per alapját az képezi, hogy a végrehajtási jog a követelésnek fizetés vagy más módon való elenyészése következtében megszűnt; midőn azonban felperes a követelés megszűnésének azt a jogalapját állítja fel, hogy a követelés megszűnt az állal, hogy azt alperes a T. J., illetve örökösei vagyonából fizette ki , ezzel szemben viszont alperesnek jogában áll, hogy az ez alapon érvényesíttetni kivánt jogi igénynyel szemben e perben végrehajtási jogának megfelelő részben való megóvása tekintetéből ellenvethesse azt, hogy felperes neki az adóstársaknak a tartozás tekintetében egymással szemben fennálló jogviszonyból kifolyóan megtérítéssel tartozik oly összeg erejéig, mely felperes részesedési arányának megfelel, mivel felperes jogosan vissza nem követelhet alperestől az ennek részére a végrehajtás utján behajtott oly összeget, mely az anyagi jogszabályok szerint felperest amúgy is terheli. Tekintve már most, hogy a felebbezési bíróság által tényállásul az lett megállapítva, hogy alperes az egyik egyetemleges adóstárs T. J., illetve örökösei pénzéből fizetett, de másfelől annak alapján, hogy felperes ki nem mutatott valamely eltérő részesedési arányt, azt is megállapította, hogy felperes az egyetemleges tartozásból T. J.-al egyenlő arányban részesedett, ebből folyólag a felebbezési