A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

397 Ügyáüás: A felperes és alperesnek néhai férje egyetemleges adóstársak voltak s a hitelező ellenük végrehajtást vezetett. A végrehajtás közben alperes férje elhalálozott, s az egész követelési özvegye, a jelenlegi alperes kifizette, a követelést magára engedrnényeztette, és a végrehajtást a másik adóstárs t. i. felperes ellen folytatta. Ei az özvegy ellen végrehajjás megszüntetési pert indított, mert az özvegy csak férje vagyonából fizetett, tehát úgy tekintendő, mint ha az adóstárs tizelett volna, a fizetés által pedig a hitelező követelése elenyészett és alperes mini engedményes ellene végrehajtást vezetni nincs jogosítva, követelte egyszersmind felperes a már a végrehajtás útján behajtott összeg visszafizetését. A mi pedig alperesnek az egyetemleges jogviszonyból folyó megtérítés iránti jógát illeti, azt alperes felperes szerint csak külön úton érvényesíthetné, és így a behajtott összeget ebbe sem számíthatja be. A felebbezési bíróság a marasztalási összegnek fele részére nézve a végrehajtást az alperes által teljesített fizetés következtében megszűntnek kimondotta, a másik fele részére nézve az alperes végrehajtási jogát fennállónak ismerte el, de ebbe a felperes által kifizetett összeget be tudta, s a végrehajtást a beszámítás után fenmaradó összegre korlátolta. A felperest a kir. Guria fel ül vizsgalati kérelmével elutasította a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság Ítéletét azért támadja meg, mert a felebbezési bíróság megállapítván azt, hogy felperes néhai T. J. a St. M.-sal kötött bírói egyesség szerint egyetemleges adóstársak és hogy a St. M. követelése a nevezett T. J. hagyatékából, tehát az adóstárs által íizettetett, az anyagi jogszabály helyes alkalmazása szerint a jelzett követelés a fizetés által megszűnt mindkét egyetemleges adóstársat illetően. Panaszolja, hogy azt a jogszabályt alkalmazta a fölebbezési bíróság helytelenül, midőn a hitelező jogutóddal, t. i. alperessel szemben megszűnt kötelmet részben létezőnek jelentette ki, mert jogszabály ugyan, hogy ha az egyetemleges adóstárs fizet, ez által jogot szerez adóstársa ellen a megfelelő összeg megtérítésére, de ezt nem a hitelezőtől reá ruházott végrehajtási jog alapján, hanem külön perúton érvényesítheti. Azonban felperes szerint a tekintetben is szabálytalanságot követett el a felebbezési bíróság, hogy megállapította, hogy a követelés fele T. J.-t, fele felperest terhelte, minthogy ennek a kérdésnek megoldása külön perútra tartozik és nem bírálható meg a végrehajtás megszüntetési perben, hogy ezért nem kívánta ő a per egyesség megkötése előtti tényeket bizonyítani, midőn pedig a felebbezési bíróság erre a térre ment, a bizonyításra készségét jelentette ki, de akkor már a felebbezési bíróság nem engedte ezt meg és ezzel eljárási szabályt sértett.