A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

-390 Az. hogy ilyen alapon a felperes bizományosi működésének minő összeg felel meg, nevezetesen, hogy megfelelő-e a felebbezési bíróság által e czímen minden sertés után elfogadott 25 krajczár, ténykérdés, a mire nézve tehát a S. E. 64. §-a szerint a felebbezési bíróság kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának fenn nem forgása esetén a bizonyítékokat szabadon mérlegelhette és ténybeli meggyőződését a per anyagából kellő indokolás mellett belátásához képest alkothatta meg, a felebbezési bíróság által megállapított tényállás pedig a S. E. 197. §. szerint csak azon az alapon támadható meg, hogy ítéletében valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva vagy felhozottaknak tekintve. Már pedig alperes a felebbezési bíróságnak azt a tényállását a S. E. 1(.)7. §. szerint megengedett módon panasszal meg sem támadta, következésképen az a tényállás a most idézett törvényszakasz szerint a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó. Kir. Curia I. G. 160, 900. 1900 május 10.) 1119. A mennyiben a hitelező által az egyetemleges adóstársak ellen vezetett végrehajtás rendén, a/ időközbon elhalt egyik adóstársnak özvegye, a ki azonban ennek nem volt örököse, a hitelezőt egész követelésére nézve kielégítette, a minek következtében a hitelező követelését a fizetőre engedményezte, ez utóbbi a hitelező által már kieszközölt végrehajtást a többi adóstárs ellen folytatni jogosítva van ugyan, de ezeknek is joguk van végrehajtás megszüntetési per útján a perben kérdés tárgyává tenni azt, hogy a teljesített fizetés jogilag nem esik-e ugyanazon tekintet alá, mintha azt a velük egyetemlegesen kötelezett adóstárs teljesítette volna ? (1881: i>0. t. ez. 30. §.) A felebbezési bíróság nem sértett meg eljárási jogszabályt az által, hogy döntő ténykörülményre nézve a bizonyításnak felvételét, miután azt a bizonyításra kötelezett a bíróság felhívására az előzően tartott tárgyaláson fel nem ajánlotta, egy későbbi tárgyaláson feltételesen történt felajánlására mellőzte. (S. E. 33., 130. és I8Ő. §. e) p.)