A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

360 leszámította, a minek következtében ez utóbbi a vételárhoz való jogát a felperesre ruházta át, tekintet nélkül arra, hogy a vételi ügylet a végrehajtást szenvedett és a vevő között teljesedésbe fog-e menni, oly jogot szerzett, a mely az anyagi jogszabályok szerint a lefoglalt kép elárvereztetésének meg akadályoztatására alkalmas s ezl a jogot ígénykeresel útján is érvényesítheti. Ügy állás: Az alperes végrehajtás útján lefoglaltatott a végrehajtás szenvedett birtokában egy képet, a mely képet azonban még a foglalás előtt a végrehajtást szenvedett a kincstárnak eladott, de a végrehajtást szenvedettnek birtokában visszamaradt. A vételi ügylet alapján a vevő kincstártól megillető vételárat a végrehajtást szenvedettnek a felperes szintén a foglalás előtt leszámítolta, a minek következtében, az ahhoz való követelési jog a felperesre lett engedményezve. Időközben a kir. kincstár a kép iránt a végrehajtást szenvedettel kötött vételi ügyletnek megsemmisítése iránt pert tett folyamatba. A felperes most már igénykereset útján a birói zár alól feloldatni kérte a lefoglalt kepét. A felebbezési bíróság a keresetet elutasította, a kir. Guria azonban a felperes felülvizsgálati kérelmére a felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatta s az igényelt képet a birói zár alól feloldotta a következő okokból : Felperes a felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 185. §. a) pontja alapján anyagi jogszabály megsértése miatt támadja meg, mert igaz, hogy a végrehajtást szenvedő neki csak a lefoglalt kép vételárát engedményezte, de ezzel mindazon jogát engedményezte, melylyel akkor a képre nézve bírt, vagy bírni fog. Az engedményezés idejében a végrehajtást szenvedő mást nem engedhetett át, mint a vételárat, mivel a kép a magyar kir. kincstár javára eladva volt, de ha a vételi ügylet bármi okból érvényteleníttetni fog és a restitntio in integrum esete fog beállani, akkor a kép felperesnek mint jogutódnák lesz visszaadandó. Felperes panasza alapos. Megállapította ugyan a felebbezési bíróság azt, hogy a végrehajtási szenvedő a lefoglalt kép tnlajdonjogát felperesre át nem ruházta; azonban a felebbezési bíróság elfogadván az elsőbiróság ítéleti tényállását, a mely szerint a b) alatti számla és levél valódisága, illetve a perhez csatolt másolatnak az eredetivel való megegyezése meg van állapítva, tehát a fennebb jelzett tulajdoni átruházásra vonatkozó megállapítással szemben is a jogkérdést az képezi, hogy az engedménynek felperes jogviszonyára e- szerzett