A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

322 kalmazása vagy nem helyes alkalmazása forog kérdésben. ($. E. 197. §.) A vagyontátruliázó anya a szerződés tartalma szerint az ingatlant azzal a kötelezettséggel ruházván át gyermekeire, hogy az azt terhelő adósságokat fizetni tartoznak, eme szerződés alapján a házastárs nem követelheti a gyermekektől azoknak az összegeknek a megfizetését, a melyeket az anya helyett még az átruházás előtt kifizetett, a melyek tehát az ingatlant jogilag nem terhelik. Ugyállás: Az anya ingatlanait azzal ruházta át első házasságából származott gyermekeire, hogy azok az ingatlant terhelő adósságot kifizetni kötelesek. A házastárs az átruházási szerződés alapján a perbe vont gyermekeket 368 frt 26 kr. és 450 frt fizetésére kérte kötelezni, mivel az ingatlanok terheiből a vagyonátruházás előtt az anya helyett kifizette. A felebbezési bíróság felperest keresetével elutasította, mert a keresetbe vett követelés az átruházáskor az ingatlant jogilag már nem terhelték. Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság előtt nem érvényesített, és a kereset megállapítására szolgáló azt az új tényállítást hozza fel, hogy a vagyonátruházás alkalmával a vagyont átvevő gyermekek kifejezetten kötelezték magukat arra, hogy a felperes által az adósság kiegyenlítésére fordított összegeket megfizetik. A kir. Guria felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmét a S. E. 185. §-ának a) és c) pontjaira alapítva, azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszaszabályt sértett azzal, hogy a vagyon átruházási szerződésből, azt a jogi következtetést vonta le, hogy alperesek a kereseti összeg megfizetésére kötelezettséget nem vállaltak, jól lehet felperesnek a felülvizsgálati kérvényben felhozott állítása szerint, a szóban forgó átruházási szerződés kiállításakor, a vagyonátruházó határozottan kijelentette a szerződésben résztvevő feleknek, hogy a felperes által helyette kifizetett adósságok, az átruházott vagyonnak oly terhét képezik, a melyeknek megtéritésére, a vagyont átvevő felek kötelesek, mely körülményre egyúttal a vagyont átruházó Sz. M. vallomásával a bizonyítást megajánlja. Ez a panasz nem alapos. Mert a felebbezési bíróság Ítéletéből és a tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy felperes már a felebbezési bíróság előtti eljárásban a kereset megállapítása végett felhozta volna: hogy a vagyont átvevő felek, az irásba felvett szerződésben foglalt