A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

321 erejéig felperes követelésének kielégítésére nézve felelősséggel tartozik. A felebbezési bíróság a most jelzett jogszabály alkalmazását azéri mellőzte, meri indokolása szerinl megállapítást nyert az, hogy alperes 1899 ápril 6-án D. K. kezéhez a 2- 4 alatti postafeladó vevények szerinl 1498 frt 50 kr postautalványt elküldött s úgy találta, hogy alperes ezzel, valamint a W. K. részére fizetett 250 frttal a 1). K. részére ellenértékel adott az átruházott örökrészért s így a lemondási ügylet ajándékozást nem képez, mivel az ajándékozás kelléke az, hogy azzal a megajándékozottnak vagyona növekedjék. A felehbezési bíróságnak azonban ebbeli felfogása téves: ugyanis az 1898 július 6-án kiállított lemondási nyilatkozattal az ügylet befejeztetett s miután abban ellenérték kikötve nem lett, az egy bevégzett ajándékozási szerződés. Ennek a szerződésnek a jogi természetén az a későbbi körülmény, hogy alperes 1899' ápril 6-án D. K.-nak pénzt küldött, miután az nem a szerződési megállapodáson alapult, az előbb létesült ajándékozási szerződés minősítésére vissza nem bathat. Felperesnek az a panasza, hogy az arra vonatkozó tényállás, hogy ő beismerte, hogy W. K.-nak 250 frt az örökrészből fizettetett, helytelenül állapíttatott meg, mivel ő ily beismerést nem tett, ő csak azt nyilatkoztatta ki, hogy W. K. kaphatott 250 frtot, de az még D. S. halála előtt történt, fontossággal nem bír, mert habár azzal szemben, hogy a felebbezési bíróság Ítéletében benfoglaltatik felperesnek most érintett nyilatkozata, a felebbezési bíróság annak megállapodásába nem is bocsátkozott, hogy a jelzett 250 frt kifizetése a D. S. halála előtt vagy utána történt, a mikor D. K. örökösödési joga megnyílt, ez a jogszabály alkalmazásán mit sem változtat, mert ha esetleg az állapíttatott volna is meg, hogy alperes a W. K. követelését a reá átruházott örökségből fizettte is ki, ennek betudásával is a kereseti összeget és járulékait jóval meghaladó ajándékozási érték forog fenn alperes javára. (Kir. Curia I. (í. 637/99. 1900 február 27.) 1081. Az első és a Felebbezési bíróság előtt nem érvényesített tények a felülvizsgálati eljárásban csak akkor vebetők figyelembe, ba valamely eljárási szabály nem alPdbiny, Curiai határozatok. V. 21