A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

Ügyállás: Végrehajtást szenvedő, mint építési vállalkozó szerződési kötelezettsége biztosításául egy takarékbetéti könyvet tett le a vele szerződő félnél óvadékképen, s hitelezői ezt lefoglalták. A felperes igénykeresetet indított azon az alapon, hogy a betéti könyv az ő nevén áll. Alperes azt vitatta, hogy a felperes a betéti könyvet a végrehajtást szenvedőnek elfogadmánya ellenében adta át. Az elsőbiróság helyt adván az igénykeresetének, az ellen az alperes felebbezett, s újabb tényállításokat hozott fel. A felebbezési tárgyalásra a felperes nem jelent meg. A felebbezési bíróság megváltoztatta az elsőbiróság ítéletét, s most már a keresetével elutasított felperes él felülvizsgálati kérelemmel, de a kir. Guria ezzel is elutasította a következő okokból: Felperesnek az a panasza; hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a S. T. 162. §-ának alkalmazásával az igényelt takarékpénztári betéti könyvet birói zár, helyesen foglalás alatt meghagyta és hogy eljárási szabályt sértett azzal, hogy az .alperes által felhívott tanúk kihallgatását a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának bizonyítására el nem rendelte, alaptalannak találtatott. Az első biróság Ítéletét az I-ső rendű alperes íélebbezte és a felebbezési tárgyaláson felperes nem jelent meg. Ezen esetben a S. T. 162. §-nak 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást. Az elsőbiróság egyedül azt állapította meg tényként, hogy a lefoglalt és igényelt takarékpénztári könyv az igénylő nevére van kiállítva és egyedül ebből a tényből Aronta le azt a jogi következtetést, hogy a névre szóló takarékpénztári betéti könyv felperes igénylő tulajdonát képezi, s ezért mentette fel a birói foglalás alól. Az I. rendű alperes Írásbeli felebbezésében, a melynek másod példánya felperessel a kézbesítési vevény tanúsága szerint 1899 október 8-án tehát a felebbezési tárgyalásra kitűzött 1899. évi november 8-át megelőzőleg, tehát kellő időben szabályszerűen közöltetett és a felebbezési tárgyalásnál is szóbelileg azt állította, hogy az igényelt takarékpénztári könyvet a végrehajtást szenvedett tette le óvadékként és erre a tényállításra nézve bizonyítékul tanura hivatkozott. Továbbá I. rendű alperes azt is állította Írásbeli felebbezésében, hogy felperes a takarékpénztári betéti könyvet átadta és ellenértéke fejében a végrehajtást szenvedőtől egy 1500 frtos váltót és 600 frt készpénzt kapott és a felebbezési tárgyaláson tanúbizonyítást ajánlott arra, hogy a váltó kifizetése felperesnek felajánltatott.