A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

31<i A felebbezési tárgyaláson a II. rendű alperes részéről szóval előadott és az írásbeli felebbezéssel a felperessel kellően közölt tényállításokaz elsőbiróság ítéletében megállapított azzal a ténynyel, hogy a takarékpénztári betéti könyv felperes nevére van kiállítva, nem ellenkeznek, hanem oly tényállításokat képeznek a melyek arra czéloznak, hogy a takarékpénztári könyv, habár az felperes nevére van is kiállítva, nem a felperesnek, hanem a végrehajtást szenvedőnek képezi tulajdonát. Ezek az alperesi tényállítások tehát a S. T. 162. §-a szerint további bizonyítást nem kívántak és az arra nézve ajánlott tanubizonyításról, hogy a takarékpénztári könyvet felperes ellenérték mellett adta át, és hogy azt a végrehajtást szenvedő tette le szerződési óvadékkép feltételezendő volt, hogy cLZ cl CZ élzott eredményre vezetett. így a felebbezési bíróság nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy a bizonyítást a fentebbi tényekre el nem rendelte. Tekintettel pedig arra, hogy abból a tényből egymagában, hogy a takarékpénztári betéti könyv felperes nevére van kiállítva szemben azzal a ténynyel, hogy azt felperes ellenérték mellett adta át a végrehajtást szenvedőnek, és hogy azt az utóbbi tette le szerződési óvadékul és így az az utóbbinak birtokában volt, felperes tulajdonjogára jogi következtetés nem vonható, mert a bár névre kiállított takarékpénztári betéti könyv birtokosa és előmutatója a betett összeg felett, hacsak a betevő a pénz felvételét magának fenn nem tartotta, rendelkezhetett, és mert arra nézve, hogy a szóban forgó takarékpénztári könyv a végrehajtást szenvedő birtokába jogszerűtlenül jutott volna, vagy hogy arra felperes a saját tulajdonjogát fentartotta volna, a tények meg nem állapíttattak. A felebbezési bíróság tehát nem sértett meg anyagi jogszabályt az által, hogy a lefoglalt takarékpénztári betéti könyvet az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával és a kereset elutasításával foglalás alatt hagyandónak ítélte. (Kir. Guria I. G. 621/99. 1900 február 22.) 1076. Habár a felperesnek követelése után a kamatok kamatjához is igénye van, ez, a mennyiben az egyszeri kamat szerződésszerű kikötés következtében 8 százalékban