A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

314 xik az utalványozott összeget szabályszerű utalvány nélkül átvenni,, ebből azonban csak az következik, hogy a felvevő postaközeg akár I. r. alperes, akár pedig az ennek helyettesítésében eljárt P. J. a felperes által utalványoztatni czélzott összegeket visszautasíthatták volna, de ha ők megsértették a postai erre vonatkozó szabályokat és a pénzt P. J. utalvány nélkül átvette, többé már a feladás körüli szabálytalanságra visszatérni, illetve arra jogos védelmet alapítani annyival kevésbé lehet, mert a mulasztás a postaközeg hozzájárulásával követtetett el, egyébként pedig a hivatkozott üzleti szabályok I. §. 12. pontja szerint a postautalványról kiadott feladó vevény kiadásával az utalványozás megtörténtnek tekintendő. Az előadottak szerint a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy I. r. alperes kártérítési kötelezettségét megállapította, és I. r. alperest a tényállás szerint az utalványosnak ki nem fizetett összegért kártérítésre kötelezte, ellenben jogszabályt sértett akkor, a midőn az ugyanazon kötelezettséggel terhelt kir. kincstár II. r. alperes ellenében felperest keresetével elutasította, miért is a felebbezési bíróság Ítéletét e részben megváltoztatni és II. r. alperes kir. kincstárt az egyetemleges felelőségből kifolyólag, I. r. alperessel egyetemlegesen marasztalni kellett felperesnek felhozott egyéb panasza a fenebbiek következtében tárgytalanná vált. (Kir. Guria I. G. 617/99. 1900 február 21.) 1075. A felebbezési tárgyalás határnapját a felebbező ellenfele mulasztván el, a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt, hogy mellőzte a bizonyítás felvételét a felebbező által felebbezésében felhozott olyan tényállításokra nézve, a melyek az elsőbiróság Ítéletében megállapított tényállással nyilván nem állanak ellentétben. (S. E. 162. §.) A végrehajtást szenvedő birtokában levő takarékpénztári könyvre nézve az igénylő felperes tulajdonjogára nézve következtetni egymagában véve abból nem lehet, hogy az a felperes nevén áll, ha másfelől meg van állapítva, hogy azt a felperes ellenérték mellett adta át a végrehajtást szenvedőnek és ez utóbbi tette is le szerződési óvadékul.