A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

-291 A S. E. 100. §. rendelkezése szerint a felülvizsgálati kérelemnek azt a kijelentését is magában kell foglalnia, hogy a fél az Ítéletet egész terjedelmében támadja-e meg, vagy melyik részében és hogy az Ítéletnek minő megváltoztatását kéri; e kellék irányában pedig a felülvizsgálati kérelem a S. E. 193. §. rendelkezéséhez képest hivatalból visszautasítandó. Az alperesek felülvizsgálati kérelme a fenti kelléket annyiban, amennyiben ők felperes javára elmarasztaltattak, tehát a per érdemére és a perköltségre nézve nélkülözi; mert e részben a felülvizsgálati kérelemben minden közelebbi meghatározás nélkül a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása is ismét minden közelebbi megjelölés nélkül felperes keresete sérelmes részének elutasítása kéretik ugyan, de abban nem foglaltatik annak tüzetes kijelentése, hogy az Ítélet a per érdemére és a perköltségre nézve egészben vagy melyik részében és miképen kéretik megváltoztatni; a miért is alpereseknek felülvizsgálati kérelmét a per érdemére és a perköltségre nézve hivatalból vissza kellett utasítani. Alperesek és ügyvédjük felülvizsgálati kérelmének annyiban, amennyiben az az alperesi ügyvéd részére saját feleivel szemben megállapított felebbezési munkadíjának és kiadásának összegére vonatkozik, nem lehetett helyt adni azért; mert e részben a panasz arra van alapítva, hogy alperesi ügyvédnek a Temesvár és Budapest között utazással felmerült fuvar élelem és szállásköltsége számításba nem vétetett; azonban a felebbezési bíróság ítéletéből, illetve a tárgyalási jegyzőkönyvekből, avagy ezekhez csatolható külön iratból nem tűnik ki az, hogy azok a költségek az 1868. évi LIV. t.-cz. 252. §-a rendelkezéséhez képest felszámíttattak; de különben a felebbezési bíróság, figyelemmel a S. E. 109. §. második bekezdésének rendelkezésére, azokat a költségeket jogszabály megsértése nélkül hagyhatta számításon kívül. (Kir. Curia I. G. 602. 1900 február 13.) 106ÍK A bíróságnak az a végzése, a mely ellen az érdemben további jogorvoslatnak helye nincs, niellékkérdésre, jelesül a perköltségre vonatkozó rendelkezésére nézve sem támadható meg jogorvoslattal. (S. E. 214. §.)