A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

204 1066. Az adósság elvállalása következtében a hitelező és az új adós között a kötelem tárgyára és terjedelmére változás nem áll be, hanem az új adós azt tartozik teljesíteni, a mire a régi adós volt kötelezve, az új adós tehát a hitelezővel szemben érvényesítheti mindazokat a régi adós jogi állásából eredő kifogásokat, a melyek az adósság átszállása előtti időből származnak. A színlelt, illetve koholt jogügylet a felek között jogviszonyt nem létesít, ennek következtében az mint alapjában hatálytalan, jogi kötelmet meg nem állapít. Ügy állás: K. L., hogy hitelezői elül a kielégítési alapot elvonja, színlelt kölcsönügyletről 800 fitos adóslevelet állított ki K. E. javára és a kölcsön erejéig a zálogjogot ingatlanaira bekebeleztette. Alperesek mint K. L. jogutódai a szinlelt kölcsönügyletről felvette, alatti kötelezvényen alapuló követelés kielégítését magukra vállalták. Felperesek mint K. E. jogutódai alpereseket az A. alatti adóslevél alapján fizetésre kérték kötelezni. Alperesek a követelés ellen azt hozták fel, hogy K. L. arra ellenértéket nem kapott, a kölcsönügylet csak szinlelt volt és a kötelezvény csak a hitelezők kijátszása czéljából állíttatott ki. Felperesek ezzel szemben azt vitatták, hogy alperesek mint az adósság átvállalói nincsenek jogosítva a követelés ellen oly kifogással élni, melylyel a személyesen kötelezett fél nem élt. A felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a feleknek az A. alatti kiállításakor nyilvánított akarat kijelentése szerint nem volt szándékuk egymás között jogviszonyt létesíteni, és ennek következtében felpereseket keresetükkel elutasította. A kir. Guria felperesek felülvizsgálati kérelmét elutasította a következő okokból: Felperesek felülvizsgálati kérelmüket a S. E. 185. §-ának a) és c) pontjára alapítják; az anyagi jogszabály megsértését abban találják, hogy a felebbezési bíróság figyelmen kívül hagyta azt a szerh)tök létező jogszabályt: hogy a mások adósságát átvállaló fél, a követelés ellen azokat a kifogásokat, a melyeket az eredeti adós emelhetett volna, csak akkor érvényesítheti, ha és amennyihen bizonyítja,, hogy ezeket a kifogásokat az előbbi adós is felhozta volna, alperesek azonban ez utóbbi körülményre mi bizonyítékot sem szolgáltattak. Ez a panasz nem bir megállható alappal. Felpereseknek az az állítása ugyanis, hogy léteznék az általuk vitatott tartalmú anyagi jogszabály téves, ellenben általánosan elfő-