A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

287 ket ezeknek az összegeknek megfizetésére kérték kötelezni. Alperesek a kereset ellen azt hozták fel, hogy a szóban forgó adósság nem terhelvén az ingatlant, azt a vevő nem volt jogosítva a vételárból kifizetni, egyébiránt kétségbe vonták, hogy a jogelődök terhét képezte volna. Felperes annak bizonyítására, hogy a szóban forgó adósság egyedül alperesek jogelődjét terhelte, kérte alpereseket és magát eskü alatt kihallgatni, a felebbezési bíróság pedig az eskü alatti kihallgatást mellőzte, de a mellőzés okait ítéletében elő nem adta, és felpereseket keresetükkel abból az indokból, mert a kérdéses követelés nem volt jelzálogilag biztosítva, tehát a vevő arra fizetést teljesíteni nem volt jogosítva, elutasította, felperes felülvizsgálati kérelme következtében a kir. Curia a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta a következő okokból: Felperesek panasza az, hogy a felebbezési bíróság indokolatlanul mellőzte a felek eskü alatti kihallgatásával megajánlott bizonyítást arra a ténykörülményre, hogy a közös ingatlanok vételárából kifizetett adósságok kizáróan alperesek jogelődjét V. L.-t terhelte. Ez a panasz alapos. Felperesek ugyanis az 1899. évi október hó 21-ik napján fölvett jegyzőkönyv tanúsága szerint azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a felek a szóban forgó adósságok keletkezésére nézve eskü alatt hallgattassanak meg. Nincsen ugyan oly kötelező bizonyítási szabály, mely szerint a bíróság, ha azt az ügyfelek valamelyike kérelmezte is, az ügyfél esküjével való bizonyítási alkalmazni tartozzék, de az eskü alatti kihallgatás a bizonyításnak egyik megengedett módját képezvén, ha azt valamelyik ügyfél megajánlotta a S. E. 64. §-ának kötelező rendelkezése szerint a bíróság jogi méltatás alá köteles venni, hogy a megajánlott bizonyítás alkalmazásának van-e helye ? és a mennyiben azt mellőzendőnek találta, az erre szolgáló okok az Ítéletben tüzetesen előadandók. Minthogy pedig téves a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy felperesek a követelések megtérítését alperesektől abból az okból nem követelik, mivel az eladott ingatlan a szóban forgó követelésekkel jelzálogilag terhelve nem volt, mert az örökösök jogelődjük tartozásáért az öröklött vagyon erejéig felelősek levén, ha a vételár a jogelőd adósságai fedezésére fordíttatott, és ez által az örökösök a jogilag már most őket terhelő adósságtól menekültek úgy a helyettük fizetett összeget annak, a kinek a vagyonából a fizetés történt, megfizetni tartoznak. E szerint tehát a vitás kérdés eldöntésénél egyedül az bír