A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

'277 előtt felbontotta, ennek következtében pedig felperes csődtömeg elesett attól a haszontól, a mit elérhetett volna, ha a hátralévő bérleti idő tartama alatt a bérleményt albérbe adás útján a maga javára hasznosíthatta volna, továbbá, hogy a felebbezési bíróság a kártérítési igény megbirálásánál nem vette figyelembe, hogy a bérbevevőnek a bérleményen tetemes költséggel létesített átalakításai következtében vált lehetővé a bérleményt a felbontott szerződésben megállapított bérösszegnél jóval magasabb összegért újra bérbead ui, és végül, hogy nem volt tekintettel arra, hogy a csődtörvény 22. §-a szerint a közadós által bérlői minőségben kötött szerződés, a bérbeadó által, a csőd megnyitása következtében csak a kártérítési igény sérelme nélkül mondható fel. Ez a panasz nem bír megállható alappal. Mert való ugyan, hogy alperes felmondási jogát nem a szerződésben netalán gyökerező jogára, vagy a szerződés lényeges feltételeinek a bérlő által történt megszegésére, hanem kifejezetten és kizáróan a Csődtörvény 22. §-ára alapította, miből jogszerűen következik, hogy felmondási jogával csak is a csődtörvényben meghatározott feltétel mellett élhetett. Már pedig a Csődtörvénynek imént felhívott §-a a csődnyitás következtében a felmondási jogot csak a kártérítési igény sérelme nélkül engedi meg, a miből nyilvánvaló, hogy alperes, ha és a menynyiben felperes csődtömeg a bérlet felmondása által kárt szenvedett, a kár megtérítésére kötelezve van. Mind a mellett a csődtörvény eme rendelkezése a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatására nem vezethet, mert felperes csődtömeg keresete nem a felmondás által szenvedett valóságos kár, hanem annak a vesztett nyereségnek a megtérítésére irányul, a mit elérhetett volna azzal, hogy a bérlet tárgyát a fennállott bérleti szerződésben kikötött bérösszegnél magasabb összegért jövedelmeztethette volna. A kártérítési idény jogi megbirálásánál pedig nem hagyható figyelmen kívül egy részről az, hogy úgy az 0. P. T. 1293. §-a, mint a kereskedelmi törvény 272. §-a a valóságos kárt, az elmaradt nyereségtől megkülönbözteti, és hogy az 0. P. T. 1324. §-a szerint a valóságos kár mellett, a vesztett haszon követelésére, vagyis teljes kártérítés alapjául csak jogellenes eselekmény, vagy mulasztás szolgálhat, másrészről pedig, hogy a csődtörvény 22. §-a a szerződést felmondó fél ellen, egyedül a kártérítési kötelezettséget alapítja meg,