A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

270 mutatkozott ennek függő adósságának kiegyenlítésére, kivéve azt a 47,000 frt váltókövetelést, melyért Sz. J. váltójogilag kötelezettségben állott, és a melyre fedezetül M. Gy.-nak Sz. J. elleni követelése volt alapul megjelölve. Egyidejűleg M. Gy. és M. 0. között oly értelmű szerződés létesült, hogy M. Gy. ingatlanait M. O.-nek haszonbérbe adta és az azon lévő fundus instructust eladta, az eladott fundus instructus ára, azoknak a hitelezőknek a követelésére volt fordítandó, a kikkel szemben Sz. J. váltójogi kötelezettségben nem állott: Időközben Sz. J. a váltójogi kötelezettség alul menekült és meg van állapítva, hogy M. Gy.-nek Sz. J. elleni 47,000 frt iránti követelése birói úton nem érvényesíthető, ennek következtében M. Gy. kérésére M. Ö. a bank-kölcsönből és az ingók vételárából oly követeléseket is egyenlített ki, a melyek az eredeti megállapodás szerint a Sz. J. elleni követelésből lettek volna fedezendők, másrészről nem nyertek kielégítést oly hitelezők, a kiknek a követelése a bank kölcsönből és az ingók vételárából lettek volna kielégítendők. A kielégítést nem nyert hitelezők M. Gy. ellen végrehajtást vezettek és lefoglalták a M. Ü. által megvett ingókat. Az utóbbi erre igénykeresettel élt, ezzel szemben a hitelezők azzal védekeztek, hogy a jogügylet, mint a foglaltató hitelezők kijátszására irányuló, velük szemben hatálytalan. A felebbezési biróság azokkal a hitelezőkkel szemben, a kiknek kivitelére a vagyon átruházása után keletkezett, és a kikkel szemben eredetileg Sz. J. is váltójogilag kötelezve volt, az igénykeresetnek helyet adott, ellenben a többi foglaltatóval szemben felperest keresetével elutasította. A kir. Guria felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával az igényelt tárgyakat a foglalás alól a többi hitelezővel szemben is felmentette a következő okokból: Felülvizsgálattal élő alperesek ama válaszirati érvelésének, hogy felperes felülvizsgálati kérelme mint törvényes határidőn túl beadott hivatalból visszautasítandó, nincs törvényes alapja; mert a S. E. 13. §. szerint az 1868. évi LIV. t.-cz. 255. §-nak a sommás eljárásban is alkalmazandó rendelkezéséhez képest, ha a határidő végnapja törvényes szünnapra esik, úgy a határidő a legközelebbi köznapig terjed, már pedig a felebbezési biróság Ítélete a felek előtt 1899. évi október hó 7. napján hirdettetvén ki, a felülvizsgálati kérelem beadásának határideje, tekintettel arra, hogy október hó 22. napja vasárnapra, tehát törvényes szünnapra esett, a következő köznapon járt le, mihez képest október hó 23. napján a. felülvizsgálati kérelem törvényszerűen beadható volt. Áttérve felperes felülvizsgálati kérelmének többi részére, az abban felhozott panasz annyiban alapos, a mennyiben a felebbezési biróság ítéletének azt a részét támadja meg, mely szerint az alperesekkel szemben igénykeresetével elutasíttatott.