A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

mivel felperes által nem az adott váltó volt fizetéssel beváltandó, hanem az egyezségben meghatározott részlet volt az egyezség szerinti időben fizetendő és csak a részlet törlesztése után megmaradó összeg biztosítására új váltó adandó, itt tehát a váltó szigor nem alkalmazható. Az egyezség 6. pontja szerint a prolongatióra különben is 8 nap engedtetett, ha tehát felperes a fizetést nem a váltószabályok szerint teljesítette, és ez alperesnek jogot adott a biztosítéki váltó óvatolására, melynek költségét felperes az egyezség 6. pontja szerint viselni tartozik, de nem adott arra, hogy fizetési mulasztás okából az egyezség hatályát megszűntnek tekinthesse. De ezeken felül alperes még azért sem állhat arra az alapra, hogy a közte és felperes között keletkezett egyesség hatályát vesztette, mert a megállapított tényállás szerint alperes az egyezség értelmében kapott 1560 frtos váltót beperelte, az egyezség értelmében kapott 300 frtot felvette, arra pedig, hogy alperes az egyezségnek reá nézve kedvező részét érvényben tartsa, a felperesre kedvezőtlen részét, pedig érvénytelennek tekintse, a két oldalú szerződésekre vonatkozó szabályok szerint jogosítva nincs. Alperes az egyezségnek felperes részéről történt megszegése esetén az egyezség előtti jogállapotra csak úgy térhet vissza, ha maga is az egyezségből nyert előnyről előlegesen lemond. Mindezek szerint tehát a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett, midőn a peres felek között kötött egyezséget joghatályában fennállónak ismerte el, is az annak ellenére elrendelt végrehajtást az egyezség értelmében felfüggesztette. Abban azonban alapos alperes panasza, hogy az egyezség értelmében alperesnek joga van az el nem fogadott készpénzhez és a visszautasított váltóhoz; az e részben való rendelkezést a felebbezési biróság a jogszabályok helyes alkalmazása mellett nem mellőzhette, a fenti Ítéleti rendelkezéshez képest tehát a fentartott egyezségnek megfelelőleg az 1899 május 1-én lejárt összegből az utalvány el nem fogadása következtében hátralékban maradt 50 frt 47 kr., vagyis 100 korona 94 íitlér felperes által alperes részére fizetendő. A váltó átadását illetőleg, mivel 1899 május 1-től kezdve az egyezség értelmében a per folyama alatt bekövetkezett az 1899 augustus 1-ei, november 1-ei fizetési részletek lejárati ideje és esetleg a jelen Ítéletben meghatározott 8 napi teljesítési határidő alatt bekövetkezhetik az 1900 február 1-ei fizetési részlet is, most mar