A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

263 Az I., II. rendű alperes anyagi és eljárási jogszabály megsértését panaszolván, a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadják meg, a mely szerint ők felperes javára negyed évi bér czímén 500 forint kárban és költségben is elmarasztaltattak. Az L, II. rendű alperes által e részben felhozott panasz nem bir megállható alappal. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított, illetőleg az első bíróság ítéletéből elfogadott tényállás szerint I., II. rendű alperes felperestől az 1898. évi április végéig terjedő több évre, az utolsó két évre évi 2000 frt bér mellett bérbe vett és bérben tartott egy egész házat azzal a kötelezettséggel, hogy bérlők kötelesek a kiköltözésükkor azt a házat tiszta és használható állapotban átadni; azonban bérlők a bérleti idő lejártával azt a házat tiszta és használható állapotba nem hoziák, hanem a hiányok miatt a háznak nagyobb része használhatatlan volt, a hiányok helyreállítására pedig 3—4 heti idő és 669 frt 73 kr. költség volt szükséges ; a ház a következő negyed évre tényleg bérbeadva nem volt, jelentkeztek ugyan többen, a kik már ama negyed évre terjedőleg is a házat bérleni kívánták, hanem a bérbevétel a ház elhanyagolt állapota miatt és azért nem sikerült, mert felperes az 1894. év óta az az I., II. rendű alperes albérlőjének vagyis a szavatosként alperesek érdekében perbeállott W. I.-nak nem adta, némely jelentkezővel a bér összege iránt megállapodás létre nem jött és némely bérleni kívánó bérbevétele elé az albérlő akadályokat gördített; ellenben tényként nincs megállapítva az, hogy ama negyed évre terjedőleg is más valaki a hiányoknak önköltségen kijavítása mellett a házat kibérelni kívánta volna és nincsenek megállapítva egyéb ténykörülmények sem, a melyekből jogszerűen következtetni lehetne arra, hogy a további megfelelő bérbeadás egyenesen a felperesnek valamely mulasztás jellegével bíró ténykérdése miatt hiúsult meg. E tényállás mellett helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy I., II. rendű alperest az ama negyed évre esedékes bérnek megfelelő 500 frtban felperes javára kár czímén elmarasztalta ; mert ama tényállás mellett az illető ház úgy tekintendő, hogy az nem naponkénti vagy hónaponkénti, hanem hosszabb időre terjedő bérbeadás által hasznosíttatik és így arra a házra a további bérbeadhatás kezdetéül a lakbérleti szabályokhoz képest szokásos évnegyedek kezdete veendő ; ha tehát annak a háznak további bér-