A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

254 haszonbérleti szerződés csak akkor szüntethető meg és haszonbér csak akkor követelhető, ha az illető felek között haszonbérleti szerződés valóban létrejött; már pedig felperes és alperes között az illető ingatlanra nézve haszonbérleti szerződés létre nem jött. A felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint ugyanis alperes azt állította, hogy ő az A) a. okiratban foglalt feltételeket egyébként elfogadta, azonban a felperes együttes hozzájárulásával azzal az eltéréssel, hogy ő a bérleménynek árvíz által elöntése esetében az illető évre haszonbért fizetni nem köteles és hogy ilyen megegyezés mellett vette a bérleményt birtokba; ellenben felperes a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint azt vitatta, hogy alperes az A) a. okiratban foglalt feltételeket egészen elfogadta, tehát abban az okiratban foglalt azt a feltételt is, hogy alperes haszonbérelengedést elemi csapás, tehát árvíz esetében sem követelhet, azt azonban felperes elismerte, hogy a bérleményt az árvíz már az 1897. évben elöntötte. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperes az általa nem tudott magyar nyelven kiállított A) a. okiratot önmaga részéről történt elolvasás útján meg nem érthette és alperesnek az általa értett nyelven az okirat az okirati tanúk részéről felolvasva nem volt, ilyen körülmények között a felebbezési bíróság azt az okiratot nem is fogadta el bizonyítékul arra nézve, hogy alperes az abban az okiratban az elemi csapások által keletkezendő vagyoni hátrányra vonatkozó kijelentést tette; de egyébként sem fogadta el a felebbezési bíróság bizonyítottnak azt, hogy ama vagyoni hátrány viselésére nézve alperes vagy ennek ellenkezőjére nézve felperes szerződésszerű akaratkijelentést tett volna, ellenkezőleg a felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy ama vagyoni hátrány viselése kérdésében a felek részéről megegyező akarat kijelentés nem történt, sőt e kérdésben a felek a szerződés czélbavett megkötése alkalmával szerződésszerű akaratuk iránt egyenesen és kölcsönösen tévedésben voltak. Minthogy pedig az állandóan követett birói gyakorlat szerint a haszonbérlő ellenkező kikötés hiányában megfelelő bérleengedést rendszerint követelhet akkor, ha a bérlemény kihasználását az árviz az ő hibáján kivül lehetetlenné tette; következésképen az a kérdés, hogy alperes az árvíz által keletkező vagyoni hátrányt magára vállalja, a haszonbérleti szerződésnek olyan lényeges feltétele, hogy a mennyiben ez iránt a felek a szerződés megkötésénél ellentétes