A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

lékos vételár abból az adásvételi jogügyletből folyólag, melyet felperes és alperes L888 július 31-én kötöttek, merült fel, tehát alperes kötelezettséget a jelzet I adásvevési szerződés és az ezzel kapcsolatban kiállított kötelezvény szabályozták és az függ attól, hogy a jelzett adásvevési szerződés mikép minősíttetik. A t'elebbezési bíróság az adásvevési szerződést, mivel annak keltekora leiperes által eladott örökséget, illetőié- hagyatéki leltár ipég felvéve nem volt, az osztr. ált. p. tkv. 1^'>7. és 1278. §-ai értelmében a felperest illető örökség eladására vonatkozó szerencseszerződésnek minősítette, melynek tárgya a felperes javára megnyílt örökségnek mint bizonytalan előnynek reménye volt, ebből folyólag tehát alperes mint az örökség megvevője viselvén a vétellel járó koczkázatot, tűrni tartozik az eladó felperes által előre kivett érték beszámítását s ily szempontból az előre kivett értéket nem tekintette olyan tehernek, melyre a felperes által vállalt tehermentes átadás kikötése vonatkozik, mivel ez nem külön teher, hanem csak a felperes által előre kivett értéknek megfelelő egyenérték, mely alperest mint az örökség vevőjét terheli. Megjegyezve azt, hogy a jogügyletek minősítése jogkérdésre vonatkozik, mely felülvizsgálat tárgyát képezi, mindenek előtt az vizsgálandó meg, hogy a szóban forgó adásvevési szerződés helyesen minősíttetett-e az örökség vételére vonatkozó szerencseszerződrsnek. Úgyde az ebbeli minősítés jogilag nem helyes. Igaz, hogy ennek létrejöttekor a felperesre szállandó örökség tekintetében leltár meg felvéve nem volt, de ez egymagában még mint feltétlen minősítő körülmény nem lehet irányadó, mert másrészről felperes a szerződés szerint telekkönyvileg részletesen tjkvi és sorszámokkal megjelölt ingatlanokból őt a törvényes örökösödés rendjén megillető rész járandóságát adta el, erre nézve kikötte a tehermentes átadást, s a tulajdonba és birtokba bocsátás feltételét s ezek megtörténtétől tette függővé a vételár követelési jogát, tehát ezek szerint oly kötelezettségeket vállalt magára, melyek az örökség eladásánál az eladót nem terhelik, mivel az örökség eladásánál mindezek az örökségvevőjét térbelik, s az eladó törvény szerint csak örökségének valódiságáért felelős. A jelzett feltételek mellett itt tehát valóságos adásvevési szerződés jött létre, mely szerint kapcsolatban a kötelezvénynyel az is ki van kötve, hogy a vevő a vételárat csak a tulajdonjogbekebelezése és a birtokba adás után tartozik fizetni, s eladó tehermentesen adja el az ingatlant. Az ily kikötések az örökség vételét