A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

56 tárgyazó szerencse-szerződések jogi minősítésével teljesen ellenkeznek, és ezt a felfogást megerősíti az is, hogy szerződő felek az osztr. p. tkv. 934. §. szerint érvényesíthető felén tuli sérelemről szerződésileg lemondottak, holott az 1268. §. szerint reményvásárlással ily sérelem a lemondás kikötése nélkül sem érvényesíthető. Miután pedig tényállás gyanánt meg van állapítva, hogy felperes a szerződés tárgyát alperesnek tényleges birtokba nem adta s ezt nem pótolja az, hogy az ingatlanra vevő javára a tulajdonjog bekebeleztetett, mivel kötvény szerint a vételár fizetésének az is egyik kikötött feltétele, hogy az eladó az ingatlanokat a vevőnek birtokba adja. A terheknek a telekkönyv alapján tételenkinti megállapításába a felebbezési bíróság ugyan nem bocsátkozott, de azt megállapította, hogy a felperes által eladott jutalékra 2153 frt 60 kr. előre kivett érték erejéig a zálogjog Sz. I. javára be van kebelezve; e szerint tehát felperes annak a kötelezettségének sem tett eleget, hogy tehermentesítse az eladott ingatlant, sem pedig alperest a tehertételnek megfelelő összeg letéteményezésével nem biztosította, és miután a jelzett tehertétel meghaladja a kereseti összeget, alperes a kereseti összegnek birói letétbe váló helyezésére sem kötelezhető. E tekintetben nem alapos a felebbezési bíróságnak az az érvelése, hogy az előre kitett érték erejéig bekebelezett zálogjog nem tekinthető oly tehernek, melyért felperes szavatolni tartoznék, mivel alperes koczkázása a reményvételnél fogva arra is kiterjed. Nem alapos pedig azért, mert felperes tehermentesen adván el az ingatlanokból őt illető részt, ebből folyólag felelős minden teherért, tehát azért is, mely az előre kivett értékből merült fel. Ép e szempontból közömbös a felebbezési bíróság által megállapított az a körülmény, hogy alperes a vásárnál tudott arról, hogy felperes már előre értéket vett ki, mert ezzel szemben áll az, hogy felperes a tehermentesítést elvállalván, ha az előre kivett értékből alperesre teher háromlott, azért felperes felelős, de ebből folyólag a kötelezvényben foglalt «még» szónak a szerződésben foglalt világos rendelkezések mellett a szerződés értelmezésére semmi befolyása nincs. De a szerződésnek a tehermentesítés kikötésére vonatkozó része mellett abból, hogy alperes örökösnek nyilatkozott, reá nézve mi hátrány sem származtatik, mert ő a szerződéstől egyoldalúlag elállani jogosítva nem volt. Ily körülmények között, midőn felperes szerződési kötelezettségének eleget nem tett, a szerződések kötelező erejére vonatkozó