A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

54 átadás és a tulajdonba és birtokba bocsátás feltételei, — s ezeknek teljesítéséről függőleg kötelezte magát alperes külön kötvényben a hátralékos 1100 frt vételár kifizetésére. A felperes a kötvény alapján az 1100 frt iránt keresetet indított az alperes ellen, a ki azzal védekezett, hogy az ingatlant birtokba nem kapta és hogy a felperes által eladott jutalékra a hagyaték átadása alkalmával felperes testvére javára felperes ellenében 2153 frt 60 kr. előre kivett értek erejéig a zálogjog bekebeleztetett és így felperes követelési joga még be nem közetkezett. A felebbezési bíróság felperes keresete értelmében az alperest marasztalta. Alperes felülvizsgálati kérelmére a m. kir. Guria felperest keresetével elutasította a következő okokból: Megtámadja alperes a felebbezési bíróság Ítéletét azért, meri a felebbezési biróság helytelenül minősítette a közte és a felperes között létrejött szerződést szerencse-szerződésnek, mert alperes fizetésre nem kötelezhető, mivel a fizetés feltétele attól függ, hogy alperes birtokba lépjen, a mi nem történt meg, mert ő az ingatlant tehermentesen vette meg, holott az terhelve van, mert a kötelezvény tartalmát a felebbezési biróság a «meg» szócska tekintetében helytelenül értelmezte, mert felperes fiának és feleségének tanúvallomása nem elegendő arra, hogy megállapíttassék az alperes terhére az ezek vallomása által bizonyítottnak vett tény ; mert alperes egyébként sem lett volna marasztalható, mivel 463 frt 63 krt ő már kifizetett, a felperesről reá szállott hagyaték értéke pedig 397 frt 38V2 kr. s így miután a vételár aránylagosan leszállítandó, felperes igénye nemcsak hogy egészen elenyészett, hanem alperes még túlfizetést teljesített, mert alperes a hagyatéki tárgyaláson tett nyilatkozatában felperest sem a tehermentesítés kötelezettsége, sem pedig a szavatosság terhe alól fel nem mentette; végül nehezteli a perköltségben való marasztaltatását és a perköltség összegét: Habár alperesnek arra irányuló panasza, hogy a felebbezési biróság felperes feleségének és fiának vallomásával mit vett bizonyítottnak, alaptalan, mivel az ítélő biróság a S. E. T. 64. §. értelmében a tanuk vallomását szabadon mérlegeli, ebbeli meggyőződésének eredménye pedig felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hanem a tanuk vallomásával bizonyítottnak vett s ekként megállapított tényállás a S. E. T. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnál is irányadó, alperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni. A felebbezési biróság ítéleti tényállásából ugyanis kitünik> hogy a keresethez csatolt kötelezvény alapján követelt 1100 frt hátra-