A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)
31 használatul ingyenes átengedése esetében jött létre, és mert visszavásárlási jogról csak akkor lehet szó, ha a vevő a vételi jogot annak köti le, a kitől maga is az illető dolgot vétel utján megszerezte; már pedig a felebbezési bíróság Ítéletében nincs tényként megállapítva az, hogy felperes az igényelt ingókat vétel utján a végrehajtást szenvedőtől szerezte meg; azonban a felebbezési bíróság ítéletének ama leves indokolása az ügy érdemére nem bír befolyással, mivel a felebbezési bíróság ítéletének jogi döntése különben a megállapított tényállásra alkalmazandó anyagi jogszabálynak megfelel. Ama tényállás mellett ugyanis felperes az igényelt ingóknak tulajdonjogát megszerezte; azoknak az ingóknak birtoklását bérszerződés mellett, tehát a bérszerződés jogi természeténél fogva tulajdonjogának épségben maradásával engedte át a végrehajtást szenvedő nejének, és nem teljesedett még be az a feltétel, a mely szerint azoknak az ingóknak tulajdonjogát a végrehajtást szenvedő 500 forint lefizetése mellett magához válthatja és a mely feltétel teljesültéig ama tényállás mellett felperes azokra az ingókra nézve tulajdonjogát, a feltételes szerződések jogi természeténél fogva és azért nem vesztette el, mert a szerződésben érdekelt felekre nézve az alkalmazandó anyagi jogszabályt maga a szerződés alkotja. Téves alperesnek az a jogi érvelése, hogy ama tényállás mellett felperes és a végrehajtást szenvedő között azokra az ingókra nézve, kölcsönszerződés létesült, mert kölcsön iránt szerződés elhasználható ingó dolognak hasonló nemben és mennyiségben leendő visszaadása kikötése mellett szabad rendelkezésre átadása esetében jön létre, már pedig a most szóban forgó javak az elhasználható ingó •dolog fogalma alá nem is esnek és ama tényállás szerint, nem szabad rendelkezésre adattak át. A jogügylet színlett akkor, ha a feleknek, a kik valamely jogügylet megkötése iránt szóval vagy okiratilag szerződésszerű kijelentést tettek, akarata nem irányult arra, hogy közöttük jogügylet általában, vagy hogy közöttük az a jogügylet létesüljön, a mi iránt azt a kijelentést tették; az pedig, hogy azok a felek a jogügylet megkötésénél minő kijelentéseket tekintettek valódi akaratuk nyilvánításának, és így azoknak a feleknek valamely jogügylet létesítésénél mi volt a valódi akaratuk, ténykérdés, a mi a S. E. 197. §. szerint felülvizsgálati kérelemmel sikeresen csak azon az alapon támadható meg, .hogy a felebbezési bíróság ítéletében valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy fel-