A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

80 adta az E) alatti okirat szerint azzal a megállapodással, hogy ez az ideiglenes használatért felperesnek bért fizet, esetleg azokat az ingókat férje 500 forint lefizetése mellett magához válthatja, de ez a megváltás még meg nem történt. Eme ingók a férj ellen vezetett foglalásnál lefoglaltatván, a felperes igénypert indít. A felebbezési bíróság nem találván bizonyítottnak az ügyletek színlelt voltát, azokat az ingókat a foglalás alól felmentette, és a kir. Guria foglaltató alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból: Alperes panasza az, hogy az E) alatti okirat tartalma ellenkezvén a felperes eskü alatti vallomásával, a felperesi igény csakis a felperes eskü alatti vallomásában foglalt tényállás alapján nyerhetne elbírálást, hogy az E) alatti okiratban foglalt szerződés színlett; hogy a felebbezési bíróság tévesen minősítette a felperes és a végrehajtást szenvedő között fenforgó viszonyt visszavásárlási jognak, hogy épen ez az állítólagos visszavásárlási jog mutatja annak a viszonynak színlett voltát és hogy a felperes által eskü alatti vallomásában előadott tényállás szerint felperes az általa az illető csődtömeggondnoktól megvett ingókat 500 forint és a házbér fizetése értékében kölcsön adta a végrehajtást szenvedőnek, e kölcsönszerződésnél fogva tehát ama ingókra nézve felperest a tulajdonjog többé meg nem illeti és így a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az igényelt ingókat a foglalás alól felmentette. Ez a panasz nem bír megállható alappal. A felebbezési bíróság ugyanis tényként azt állapította meg, hogy az igényelt ingók azonosak azokkal az ingókkal, a melyek A. S. czég csődtömegébe felvéve voltak, a melyeket felperes abból a csődtömegből a valódinak elfogadott C) és D) alatti okiratok tartalma szerint 500 forint készpénz és egyéb teljesítések, tehát ellenérték szolgáltatása mellett meg- és átvett és a melyeket felperes a végrehajtást szenvedő nejének birtokába azzal a megállapodással adott át, hogy ez a nő az ideiglenes használatért felperesnek bért fizet, esetleg azokat az ingókat 500 forint lefizetése mellett a végrehajtást szenvedő tulajdonul magához válthatja, de ez a magához váltás még eddig meg nem történt. E tényállás mellett téves a felebbezési bíróságnak az az indokolása, a mely szerint az igényelt ingóknak a végrehajtást szenvedő nejének bérfizetés kikötése mellett történt átadását haszonkölcsönnek és azoknak az ingóknak a végrehajtás szenvedő részére tulajdonul, magához váltását visszavásárlási jognak minősítette; mert haszonkölcsön iránt szerződés elhasználhatatlan ingó dolognak