A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)
27 1000 fr1 értékű egyetlen házát 1898 szeptember 10-én alperesnek ajándékozta, elutasította azonban a felebbezési bíróság felperest a keresettel azért, mivel a bitbér követelésére jogosított felperes nem tekinthető olyan hitelezőnek, a ki a bitbért kötelező által életében tett ajándékozást sikerrel megtámadhatná s az ajándék értéke erejéig hitbér követelésének kielégítését jogosan követelhetné. A felperes keresetének elutasítására felhozott ez az indok téves, mert a keresettel az alperes és T. J. között létrejött ajándékozási jogügylet érvényessége megtámadva nincs, és mert úgy a törvényes, mint a szerződéses hitbér a nő házassági hűségének díjazása lévén, ez puszta ajándéknak nem vehető s így a szerződéses hitbérnek mind kötelezése, mind érvényesítése a víszterhes szerződésekre fennálló szabályok szerint lévén megbírálandó, a hitbérnek érvényes szerződéssel lett kötelezése mellett a kötelezett összeg a hitbérre kötelezett fél vagyoni terhéül szolgált s mert figyelembe véve azt, hogy a hitbéri követelés a felperes férje és alperes között ajándékozási szerződés létrejötte idejében jogilag már fennállott, oly tények pedig meg nem állapíttattak, melyeknél fogva felperes a hitbérhez való jogát vétkessége miatt elvesztette volna, a felperes hátralékos hitbér követelésére nézve is alkalmazandó az a jogszabály, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében már fennállott tartozását amennyiben ez az ajándékozás egyéb vagyonából ki nem kerül, az ajándékozott vagyonból kiűzetni tartozik. Ezekhez képest alapos felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg annyiban, a mennyiben elutasította a lakás és félkert használatának egyenértékeként érvényesíteni czélzott követelésével és pedig annál inkább, mert helyes a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy a felperes és elhalt férje között a hitbérre vonatkozóan kötött szerződés annak létrejötte idején külön alakszerűséghez kötve nem volt és szóbelileg érvényesen megköttethetett. Minthogy pedig T. J.-nek a 200 frt összegen felül a felebbezési bíróság megállapítása szerint más hagyatéka nem maradt s az a körülmény, hogy felperes követelése fennállott az alperes részére tett ajándékozás idején maga után vonja alperesnek, mint megajándékozottnak azt a kötelezettségét, hogy abból a vagyonértékből, melyet ellenszolgáltatás nélkül vett át az ajándékozó féltől, felperesnek azt a követelését, mely a hagyatékból kielégíthető nem volt, kielégítse s minthogy a felebbezési bíróság a fentebbiek szerint anyagi jogsza-