A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

26 sában olyan ténybeli beismeréseket tulajdonit alperesnek, a melyeket nem tett és hogy a tanúvallomásokból nem volna megállapítható tényállásként az, hogy T. J. a házassági egybekelést megelőzően felperes részére hitbért kötelezett; ezek a panaszpontok azonban bíróilag méltathatok nem voltak, mert alperes a felülvizsgálati kérelemhez válaszfeliratában nem csatlakozott, hanem a felülvizsgálati kérelemben felhozottak czáfolata mellett a felebbezési bíróság ítéletét, kérte helybenhagyatni. Ennek előrebocsátásával és annak kiemelésével, hogy alperesnek szintén a válasziratban tett az az állítása, mintha felperes a készpénzben kötelezett. 200 frt hitbér iránti követelésétől az elsőbíróság előtti tárgyalás folyamán elállt volna, sem a tárgyalási jegyzőkönyv és annak mellékleteiben, sem a felebbezési bíróság ítéletében támogatást nem talál s így ez az állítás figyelembe sem jöhet, elutasítandó volt a felülvizsgálati kérelem annyiban, a mennyiben a felebbezési bíróság ítélete azért lett megtámadva, hogy felperes a készpénzben kötelezett 200 frt hitbér összegére vonatkozó kereseti kérelmével elutasíttatott, mert a felebbezési bíróság F. P. tanúvallomása és felperes beismerése alapján tényállásként megállapította azt, hogy T. J.-nek F. P.-rel szemben fennállott 200 frt követeléséből F. P. 1898 január közepén 100 frtot megküldött T. J.-nek, s ez felperes kezéhez került, s hogy felperes semmivel sem bizonyította azt az állítását, hogy ebből a 100 frtból férjének adósságait fizette kir valamint azt, hogy F. P. a másik 100 frtot 1898 augusztus közepén felperes kezére fizette, a felperes kezén maradt az a 200 frt összeg, mely F. P.-nek kölcsön adva volt s ez által kifizettetett, felperes elhalt férje T. J.-nek hagyatékát képezte. A mennyiben tehát a hagyatékhoz tartozott 200 frt összeg felperes kezén maradt, ezzel felperes a részére kötelezett hasonló öszszegű hitbér iránti követelésére kielégítettnek tekintendő s ugyanezt a követelést felperes ismételten érvényesíteni nem jogosult; a felebbezési biróság tehát az anyagi jogszabály megsértése nélkül utasította el felperest eme 200 frt összeg iránt előterjesztett kereseti kérelmével. Megállapította a felebbezési biróság tényállásként, hogy a télperes elhalt férje T. J., mint menyasszonya részére az 1873 november hó 16-án történt egybekelésüket megelőzően szóbelileg létrejött szerződéssel a 200 frt pénzbeli összegen felül tisztességes lakásból és kertje felének használatából álló hitbért kötelezett és hogy T. J.