Fabiny Ferencz (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk I-IV. kötetéhez. (Budapest, 1900)

7ő. A kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás. A kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi könyvekkel való bizonyításra vonatkozó szabályai a S. E. rendelkezései által nem érintetnek. [. 208. 303. A kereskedő könyve csupán magánaka kereskedőnek,a könyvvezetés tárgyál képező tartalom által tanúsítotl tényeire nézve szolgálhat bizonyítékul. III. rá02. ~>. A kereskedő könyveinek bizonyító erejére nézve az, hog) az bízókból készített és a kereset alapjául szolgáló kivonat a perben nem lett hitelesített alakban bemutatva, befolyással nem lehet. III. 462. 5. 77. 78. A magánokirat valódisága. A törvény a magánokirat valódiságának bizonyítására nézve kötelező bizonyítási szabályt nem ír elő, sőt az összehasonlítás által való bizonyítás szabályozása mellett, az általános bizonyítási szabályokra utal. III. 524. 142. A bíróság az irás ugyanazonosságának megállapítása czéljából az összehasonlítás alapjául, nem köteles az egyik fél által erre kijelölt okiratot elfogadni és kötelességét csak az képezi, hogy olyan okiratot bocsásson a szakértők rendelkezésére, melynek valódisága vagy nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva. III. 524. 142. A bíróság a magánokirat irása vagy aláírása valódiságának bebizonyítása végett szakértőket nem köteles meghallgatni, és azt a kiállítónak, a valódiságra nézve bebizonyított más írásával való összehasonlítás alapján bebizonyítottnak elfogadhatja. II. 265. 76. 81. §. A közös okiratok. Az egyik fél által a perhez csatolt okirat, közös okirattá válik s mindkét fél előnyére az Ítéleti érvelés alapjául szolgálhat. I. 182. 265. A bíróság szabadon mérlegeli azt, hogy az alperes birtokában levő okiratnak a felperes által másolatban bemellékelt tartalma valóságának megállapításánál mily befolyást gyakorol az, hogy az alperes az okirat eredetijét a hozzá intézett felhívás daczára sem mutatta be. IV. 898. 492. 3*