Fabiny Ferencz (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk I-IV. kötetéhez. (Budapest, 1900)

25 gyául tenni, és ha az egyik vagy másik körülményi mellőzendőnek találta ezl tüzetesen indokolni tartozik. 11.399. 315. A bíróság az indokolásban tüzetesen kifejteni tartozik az okukat, a melyek miatt a fél ajánlotta bizonyítást mellőzte. Ámde a/ az ok, a mit a felebbezési bíróság ítéletében felhozott, hogy I. i- ;i tanúk kihallgatását azért mellőzi, mert a «perbeli ténykörülmények a tárgyalások rendén teljesen tisztáztattak és behatóan felderítettek*), egész általánosságban tartott szólásmódnál nem egyéb, és mint ilyen az indokolás czélzatának, hogy az meggyőző legyen meg nem felel. III. 532. 163. A bíróság, a mennyiben kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fenn nem forog, a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti és a ténykörülmények iránt meggyőződését egyéb ténykörülményekből levont okszerű következtetésre is alapíthatja, csak az okokat tartozik tüzetesen előadni, a melyek meggyőződését előidézték és a melyek miatt valamely bizonyítást elégtelennek tartott, vagy a lel ajánlotta bizonyítást mellőzött. III. 621. 363. Az iteleti tényállásban annak előadása egymagában, hogy a fél mit állított és a tanúk mit bizonyítottak, még nem vehető ténymegállapításnak, mert a bíróság a per összes anyagának méltatása mellett kellő indokolással azt tartozik kijelenteni, hogy a fenforgó bizonyítékok alapján mit tekint bizonyítottnak, és pedig akként, hogy a felek közt fenforgó jogviszony kételyt kizáró módon felderítve és megállapítva legyen. IV. 691. 79. A felek részéről a döntő körülményre felajánlott valamennyi bizonyítékot a bíróság nem tartozik feltétlenül felvenni és kimeríteni, mert szabadon mérlegelheti, hogy az egyik fél által felajánlott bizonyítékok birnak-e befolyással az ügy eldöntésére és csak indokolni tartozik, hogy a másik fél által ajánlott bizonyítékokat mi okból mellőzte? IV. 703. 103. A bizonyítékok szabad mérlegelésének korebe esik annak megállapítása is, hogy a cselédkönyvnek ellentétes bevezetései közül melyik érdéinél hitelt, mert a S. E. 73. §-ának második bekezdése kötelező bizonyítási szabályt csak abban az irányban állit fel, hogy a törvényes formában kiállított magánokiratok az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk a bennük foglalt nyilatkozatot lette, s ennélfogva a bíróság szabadon mérlegelhette azt, hogy a felperes cselédkönyvében a szolgálatadók által magán tanúsítvány alakjában tetl nyilatkozatok a szol-