Fabiny Ferencz (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk I-IV. kötetéhez. (Budapest, 1900)

18 50. §. Az első tárgyalási határnapnak elmulasztása. Az az eljárási szabály, hogy alperesnek az első tárgyalásról elmaradása esetében a felperes szóbeli tényállításai, a mennyiben az alperessel a keresetben közölve voltak és a felperesnek egyéb előadásai vagy bizonyítékai által le nem rontvák, valóknak tartandók, kötelezőleg csak magában abban a perben alkalmazandó, a mely perben alperes az első tárgyalási határnapon meg nem jelent; ha tehát az ekként pernyertes felperes ugyanazt az alperest ugyanabból a jogviszonyból kifolyóan folytatólagos követelése iránt ismét beperli, az e perben az első tárgyalási határnapon megjelent alperes ellen az illető jogviszony ténykörülményeire vonatkozóan nem szolgálhat kötelező bizonyítékul az, hogy az előbbi perben az első tárgyalási határnapon meg nem jelent és ez okból vált ott pervesztessé. IV. 851. 401. 51.§.Afolytatólagos*tárgyalási határnapnak elmulasztása. A felebbezési tárgyalás folytatásakor meg nem jelenés következményeiről nem az 51. §., hanem a 163. §. rendelkezik. II. 643. 401. 52. §. A per megszűnése. A per megszűntére vonatkozó eljárási jogszabályok nem érintik azokat a magánjogi következményeket, a melyek az anyagi jog szerint a per abbanhagyásához kötve vannak, s a pernek hosszú időn át való szünetelésével járó magánjogi joghátrány, a per elévülésétől függetlenül áll be. II. 382. 279. 58—61. §§. A beismerés és tagadás. A beismerésre nézve a tárgyalási jegyzőkönyv mint közokirat teljes bizonyító erővel bir. I. 184. 269. Ama ténykörülményeknek bizonyítása nem szükséges, a melyekre nézve sem a felebbezési biióság Ítéletéből, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy azokat az ellenfél tagadta, vagy azokra nézve oly állításokat előterjesztett, a melyekből az tagadottnak volna tekinthető vagy a melyekből következtetni lehetne, hogy tagadni akarta. IV. 794. 281.