Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

ellenében a 7. •/• a. mellékelt okiratra hivatkozott, s eme 7. 7. a. mellékelt okirat ama tartalmánál fogva, hogy azt a szerződést, melynek alapján felperes az eladott ingatlanok vételárát követeli, nemcsak felperes, de a neje P. É. is mint eladó fél aláirta, azzal a kifogással élt, hogy felperes egyedül a vételárt nem követelheti: továbbá, hogy alperesnek eme kifogása ellenében felperes azt vitatta, hogy az ő neje P. É. a per alapjául szolgáló szerződésben foglalt minden jogot ő reá ruházta. Ezt a tényállást felperes felülvizsgálati kérvényében meg nem támadja; de előterjeszti, hogy a 7. 7. a. mellékelt szerződés nem azokra az ingatlanokra vonatkozik, melyek eladásáról már előbb a 4. V. a. mellékelt szerződés s a hátralékos vételárról a B. és G. a. mellékelt kötelezvények kiállíttattak, s a mely okiratokban a vételár felvételére egyedül ő van jogosítva. Az, hogy ezt a tényállást felperes a felebbezési tárgyaláson előterjesztette, a felebbezési bíróság Ítéletében nincs megállapítva. Felperes felülvizsgálati kérvényében nem állítja, hogy a mikor felperességi joga a felebbezési tárgyaláson megtámadtatott, ezt a tényállítást a felebbezési bíróságnál felhozta, s hogy az jogszabály megsértésével hagyatott figyelmen kívül. Ez tehát a felül vizgálati kérvényben elkésve elterjesztett oly új ténybeli állítás, a mely a 5. E. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehető. Ekkép a felebbezési bíróság nem sértett meg eljárási szabályt azzal, hogy a felperességi jog kérdését egyedül az alperes részéről ténybeli alapként előterjesztett 7. 7- a. mellékelt szerződés alapján vette bírálat alá, mert a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. értelmében csakis a tárgyalás során felhozott tényállítások valódiságát tartozott bírálat alá venni. Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy már abból a körlüményből, hogy az ő neje P. É. ebben a perben tanuként kihallgattatott, megállapítható, hogy a keresetbe vett összegre jogot nem tart. Mert a tanuként történt kihallgatás semmiféle vonatkozásban sincs a felperes részéről vitatott átruházással, s különben is házastársaknál, miként ezt a felebbezési bíróság kifejtette, szükséges az is, hogy az átruházás közjegyzői okiratba foglaltassék. Felperesnek clZ ctZ érvelése, hogy ha az ő keresete következtében a kötelezett összeg birói letétbe helyeztetik, ebből alperesre a miatt, hogy P. É. perben nem áll, kár később sem származhatik és