Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

Alaptalan félperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy az A) alatti okiratba foglalt jogügyletet nem minősítette újítási szerződésnek (novatio) és ennek alapján IL-rendű alperest a kereseti követelésből 5965 írt 62 krban és ennek kamatában, habár ezek már korábban az ellen az alperes ellen meg is Ítéltettek, el nem marasztalta; mert újítási szerződés akkor jön létre, a mikor a fennálló követelés jogalapja és főtárgya a kötelmi viszonyban levő felek részéről megváltoztattatik, — és nem akkor is, a mikor pusztán a fennálló követelés teljesítésének idejére, helyére és mellékkörülményeire nézve történik a felek között új megállapodás, avagy ugyanegy jogalapból származott követelések összeszámoltatnak, vagy a fennálló követelés okiratba foglaltatik, esetleg mások által is kezesség vagy egyébb módon elvállaltatván, ezzel megerősíttetik: és mert az A) alatti okiratban foglalt ügylet a fennállott követelés jogalapját és főtárgyát nem érinti, hanem pusztán az ugyanegy jogalapból származott követelések összeszámolására, a teljesítés mellékkörülményeire és arra irányul, hogy ama követelés mások által is elvállaltatik; sőt az A) alatti okiratban a már szerzett végrehajtási jog és így a végrehajtás alapjául szolgált ítélet hatálya kifejezetten fenn is tartatott; következésképen az A) alatti okiratban foglalt ügylet nem levén újítási szerződés, az előbbi kötelmi viszonyt meg nem szüntette, és így az előbbi kötelmi viszony alapján történt ítéleti marasztalás hatályát el nem vesztvén, az itélt dologra fektetett alperesi kifogás jogos alappal bir. Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt, nevezetesen a kereskedelmi törvény 268. és 269. §§-nak rendelkezéseit sértette meg azzal, hogy az A) alatti okiratból kifolyóan III. és IV.-rendű alperest a kereseti követelésre nézve feltétlen, illetve a II.-rendű alperessel egyetemleges kötelezettségben állónak nem találta; mert a kereskedelmi törvény 268. §-a szerint az, ki olyan ügylet által, a mi reá nézve kereskedelmi ügylet vagy ilyennek tekintendő, egy harmadik irányában közös kötelezettséget vállal, egyetemleges adósnak csak annyiban veendő, amennyiben a hitelezővel történt megállapodásból az ellenkező ki nem tűnik, — továbbá a kereskedelmi törvény 270. §-nak az a rendelkezése, hogy a kezes a hitelezővel szemben a követelés felosztását vagy a többi adós előzetes beperlését nem követelheti, sem tekinthető olyannak, a