Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

vezetett végrehajtási eljárás rendén, ennek adóssága fejében joghatályosan le nem foglalhatók. Ügy állás: A felperes eladta P. A.-nak ingatlanai egy részét oly feltétellel, hogy a vevő köteles az eladó felperes összes ingatlanait terhelő adósságot hat év alatt törleszteni, úgy hogy ezen idő elteltével a felperesnek maradt többi ingatlanok is tehermentesek legyenek és az eladó a tulajdonjog bekeblezéséhez szükségeltető engedélyt vevőnek csakis e tehermentesítési kötelezettség teljesítésével köteles kiadni. Vevő továbbá köteles volt 1500 frt óvadékot letenni, a melyet a tehertörlesztés bármely részletének meg nem fizetése esetében elveszít, s ekkor a megvett ingatlant is vevő odahagyni köteles. A vevő ellen ennek hitelezői, az alperesek, kielégítési végrehajtást vezetvén, követeléseik erejéig lefoglalták a felperestől megvett ingatlanokon talpra épített két épületet, mint ingó tárgyakat, a minek folytán a felperes az alperesek ellen tulajdoni jogalapon igénykeresetet indított. A felebbezési bíróság az igénykeresetnek helyt adott, az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel a kir. Guria elutasította a következő okokból: Alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság a D. alatti adásvevési szerződés magyarázatánál jogszabályt sértett abban a kérdésben, hogy a hivatkozott szerződés halasztó hatályú feltételt tartalmaz a végrehajtást szenvedő P. A. tulajdonjogának megszerzésére nézve, mert alperesek szerint a feltétel nem halasztó, hanem bontó hatályú, és a végrehajtást szenvedő az ebben a szerződésben foglalt ingatlanokon levő épületekre teljes tulajdonjogot szerzett, mely mindaddig fennáll, míg az adásvevési szerződésben kitett bontó feltétel be nem következik, — már pedig az alperesek javára foganatosított végrehajtás idejében az illető bontó feltétel be nem következvén, az eladott ingatlanon levő, és a végrehajtási jegyzőkönyv 1. és 2. tételszámai szerint ingóság gyanánt lefoglalt épületek végrehajtást szenvedő tulajdonát képezték, és igy azokra alperesek a végrehajtást feltétlen joghaíálylyal foganatosíthatták. Alperesek panasza azonban jogos alappal nem bir, mert mellőzve is azt a kérdést, hogy az 1. és :2. tételszám alatt lefoglalt épületek ingóknak tekintendők-e, avagy nem? — miután meg van állapítva, hogy azok az igénylő által a végrehajtást szenvedőnek eladott ingatlanon feküsznek, ugyanazok az épületen rendeltetésüknél és szerkezetüknél fogva az ingatlan tartozékát képezik, azok annak tulajdonául tekintendők, kinek nevén az ingatlan áll, az pedig nem vitás, hogy az illető ingatlanok felperes nevén állaim