Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

4 nak. Á telekkönyvi állapottal szemben pedig alpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a végrehajtás szenvedőt a nyilvánkönyvön kívüli feltétlen tulajdonjog a kérdéses ingatlanra tehát a léfoglaltingóságra is mint annak tartozékaira megilleti. É részben alperesek maguk is a felperes által D. alatt bemutatott adásvevési szerződésre hivatkoznak, úgy de a D. alatti adásVevési szerződés tartalma, különösen annak 7., 8., í). pontjai helyes magyarázata szerint a szóban forgó ingatlanokra a vevők feltétlen tulajdonjogot nem szereztek; ugyanis a 7. pontban kiköttetett, hogy a vevők bekebelezési engedélyt csak az ott részletezett feltételek teljesítése esetén, és annak megtörténte után nyernek, a 8. pont szerint a vevők kötelezettségeik biztosítására óvadékot nyújtottak az eladóknak, melyre nézve ki van kötve, hogy a feltételek nem teljesítési' eseten az az eladók javára elvész, a 9. pont szerint pedig kiköttetett, hogy a kisbirtokosok földhitelintézeténél fennálló tartozás törlesztésének egyszeri elmulasztása esetén vevők az eladó egyszerű felszólítására a birtokból kilépni tartoznak. A most részletezett megállapodásokhoz képest helyesen értelmezte tehát a felebbezési bíróság a szóban forgó szerződést akkép, hogy a szerint a végrehajtást szenvedő csak további tehát felfüggesztő feltételtől függő tulajdonjogot szerzett az eladott ingatlanra, valamint az annak tartozékát képező épületekre is, mely épületek e szerint a szerződés által megállapított jogviszony hatályát szabályzó felfüggesztő feltétel teljesítésének kimutatása nélkül vevők egyike P. A. ellen vezetett végrehajtás alkalmával a P. A. adósságai fejében joghatályosan lefoglalhatok nem voltak. (Kir. < Írnia I. G. 175/97. 1897. augusztus 31.) 462. Az a fél, JI ki ii felebbezési bíróságnak Ítéleti tényállása szerint ügyvesztesnek azért mondatott ki, inert az őt terbelő bizonyítási kötelességnek meg nem felelt, a felebbezési bíróság ítéletét a miatt, hogy az ellenfél határozatlan védekezése következtében az ő bizonyítási kötelessége felől tisztában nem lehetett, a felebbezési bíróság pedig elmulasztotta a felek homályos nyilatkozatának felvilágosítása és a hiányos előadásoknak kiegészítése iránt a törvény által előszabott kötelességét