Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

78 kedést, következméttye csak az, hogy a bíróságon kívüli beismerés épen úgy, mint más bizonyítási adat, a szabad mérlegelésnek tárgya. (S. K. 64. §.) A felebbezési bíróság az által, lio«j> a félnek eskü alatti kihallgattatásál mellőzte, kötelező bizonyítási szabályt nem sértett, mert nincs kötelezve az ügyfél esküjével való bizonyítási módot alkalmazni. (S. E. ÍK">. §.) Úgy állán: A felperes keresete szerint az alperestől, az ez által keze keresztvonásával ellátott, két tanúval előttemezett adóslevél alapján követeli a tőle kölcsönül felvett összeget. Az alperes tagadta, hogy kölcsönt felvett. Vitatta, hogy az adóslevél ellenében bizonyító erővel birna, mert ő irni tud, az pedig nincs általa aláírva, hanem csak kézjegyével van ellátva. Továbbá, hogy ő nem is érti az adóslevél nyelvét, s az sincs annak tartalmában tanúsítva, hogy az neki anyanyelvén megmagyaráztatott volna. A felperes az adóslevél kiállításának körülményeire és a kölcsön felvételének az alperes részéről bíróságon kívül történt beismerésére, a tanú bizonyítás felvételét kérte. A felebbezési bíróság az alperest marasztalván, ezt felülvizsgálati kérelmével a kir. Curia is elutasította az alanti okokból, a melyek az egyes panaszpontokat is tüzetesen ismertetik : Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsősorban panaszolja, hogy a felebbezési bíróság- megsértette a S. E. 73. §-ának a magánokiratokra nézve általánosságban, de különösen az adóslevelekre nézve felállított kötelező bizonyítási szabályait akkor, a midőn az A7. a. adóslevelet, a mely az alperesnek kézjegyével van ellátva s tartalma által nincs tanúsítva; hogy az anyanyelvén is megmagyaráztatott volna, az ő marasztaltatására alapul szolgáló bizonyítékul elfogadta. Panasza szerint a S. E. 73. §. rendelkezése szerint teljes bizonyító erővel csak áz 1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. §§. kellékeinek megfelelően kiállított magánokirat bír s az olyan adóslevél, a mely a törvény eme kellékeinek megfelelően nincs kiállítva, a kölcsön* ieolvasás, s így a kölcsönügyletnek létrejöttét egymagában veve nem bizonyítja. E szerint tehát minthogy ő tud írni, irányában az általa kiállított adóslevél teljes bizonyító erővel csak úgv bírhatna, ha az nem kézjegyével, hanem az 1868 : LIV. t.-cz. 167. §. a) vagy b) pontjaiban megjelölt feltételek szerint sajátkezű névaláírásával lenne kiállítva. De másfelől az A) a. adóslevél az 1868 : LIV. t.-cz. 167. §; c) pont-