Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

77 496. A magánokiratokra nézve fennálló kötelező bizonyítási szabályok. (S. E. 73. §.) A törvényes kellékekkel biró magánokiratokra nézve kötelező bizonyítási szabály, tartalmuk valóságára nézve a bizonyítási teher szempontjából van felállítva, olyan irányban, hogy a tartalom az ellenkezőnek bebizonyításáig a kiállító ellenében teljes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy az abban foglalt nyilatkozatot tette, s az ellenkező bizonyításának kötelezettsége a kiállítót terheli. Ugyanez a szabály áll az adóslevelekre nézve is, s ezek tekintetében az egyéb magánokiratokkal szemben csak annyiban van kivétel felállítva, hogy a míg a más alakban kiállított magánokiratnak bizonyító erejét a bíróság szabadon mérlegeli, s így azoknak a per összes anyagának méltatása mellett esetleg szintén teljes bizonyító erőt tulajdoníthat a bennök foglalt nyilatkozat valóságára nézve, addig a törvényes kellékekkel nem biró adóslevél tagadás esetén, a kölcsön leolvasásának és a kötelezettség elvállalásának kizárólagos bizonyítékát nem képezheti. Ez a kivételes bizonyítási szabály azonban nem zárja ki azt, hogy a törvényes kellékeknek meg nem felelően kiállított adóslevél tartalmának valósága, még más bizonyítási adat fenforgása esetében megállapíttassék. A kiállító kézjegyével ellátott adóslevél bizonyító erejét nem befolyásolhatja az, hogy a kiállító annak ellenére, hogy írni nem tud, nem irta alá nevét sajátkezüleg, hanem kézjegyet tett a más által irt névaláírása mellé. Ha a kiállító az okirat nyelvét nem érti, az okirat teljes bizonyító erejüségének feltétele az, hogy a tartalomnak anyanyelvén történt megmagyarázása az okiratnak tartalma áltel legyen tanúsítva. (1868:54. t.-cz. lí>8. §.) Annak, hogy a törvény a bíróságon kívüli beismerés bizonyító erejére nézve nem tartalmaz különös intéz-