Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

74 okirat ki nem állíttatott volna, a mikor másrészről az ö joga telekkönyvileg biztosíttatott; A felebbezési bíróság ittlétébenTelhivott tanuk vallomásanem is lehet alkalmas a lemondás tényének megállapításara, mert H. M. tanü, felperes engedélye nélkül tanúskodásra nem is bocsájtathatott, es mert a tanuknak ellentmondó Vallomásából az sem tűnik ki, hogy felperes kinek javára mondott volna le özvegyi jogáról, pedig IKI felperes esetleg leányával szemben nem kivánta volna özvegyi jogát gyakorolni, ebből nem lehet még arra következtetni, hogy felperes jogát alperesekkel szemben is feladta. Egyébiránt alperesek az ingatlanokat kifejezetten a terhekkel együtt és pedig ezekre tekintette], a rendes árnál olcsóbban vették meg; igy tehát az özvegyi jogot is tűrni tallóznak. Felperesnek ez a panasza, kivételével a H. M. tanúskodása ellen felhozottat, — a melyre már a felebbezési bíróság egyébként helyesen nyilatkozott — alapos. A felebbezési bíróság ugyanis Íteletének indokolásában, ajelen perben döntő azt a kérdést, hogy felperes a szóban forgó özvegyi jogáról lemondott-e vagy nem, kizárólag ténykedés gyanánt tette bírálata tárgyává, és az Ítéletben felhívott tanuknak, úgy I. rendű alperesnek eskü alatt tett vallomása alapján, a lemondást bizonyítottnak tekintve, felperest az özvegyi jog érvényesítésére irányzott keresetével elutasította. A felebbezési bíróság kiindulása téves, mert annak jogi megbírálása, vájjon a fél nyilatkozata vagy cselekményének a nyilatkozó fél jogosultságára megszüntető jogi jelentőség tulajdonítható-e vagy nem? nem csupán a nyilatkozatnak, vagy cselekménynek mint. ilyennek tényként megállapítása útján, hanem egyszersmind a megállapított ténynek jogi minősítése, vagyis ezek bizonyos jogszabály alá vonása által foglalhat helyet. A midőn tehát a felebbezési bíróság ítéletének indokolásában egyedül arra szorítkozott, hogy felperesnek nyilatkozatait közvetlenül joglemondásnak tekintette, és a nélkül, hogy a nyilatkozatok jogi jelentőségének méltatásába is bocsájtkozott; nyilván eljárási szabályt sértett. Hozzájárul ehez még az is, hogy a felebbezési bíróság maguknak a felperes által tettnek mondott nyilatkozatok megállapításánál és az ezekre vonatkozó bizonyítékoknak összeállításában sem felelt meg az S. E. 64. §-ban ez irányban kifejezett annak a rendelkezés-