Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

7-i Ügyállás: S. F.-né végrendeletileg vagyonát férjére, mint általános örökösére, hagyta, azzal a kötelezettséggel, hogy anyját, M. F.-nét, úgy mint eddig, magánál tartani, ha pedig ez vele együtt lakni képes nem volna, valamelyik külön szobácskában helyet adni és róla illendően gondoskodni kötelesM. F.-né veje ellen keresetet indított azon az alapon, hogy dz alperes, habár a végrendelet alapján az örökséget elfogadta, nem felelt meg tartási kötelezettségének, mert ő vele az alperes s ennek második neje rosszul bántak, a minek következtében kénytelen volt az alperes házát elhagyni. Kéri tehát az alperest arra köteleztetni, hogy vagy a végrendelet értelmében egy külön szobácskában tartsa öt el, vagy ennek egyenértéke fejében fizessen neki havonként 25 frtot. Az alperes a tartási díj összegében jogerősen marasztaltatván, új bizonyítékok alapján perújítással élt. A felebbezési bíróság a perujítási kérelemnek helyt nem adván, a perujító alperes felülvizsgálati kérelme következtében a kir. Curia a felebbezési bíróság Ítéletét feloldotta a következő okokból: Perujító alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság felperes irányában való tartási kötelezettségének jogalapját, vagyis azt, hogy felperes egyáltalán mi jogon követel tőle tartást, kellően és figyelemmel az osztr. p. törv. könyvnek a tartásra vonatkozó rendelkezéseire nem méltatta, mivel őt, mint felperes vejét a tartási kötelesség törvényénél fogva nem terheli, továbbá, hogy közte és felperes közt az osztr. ptkv. 1284. §. alá vonható tartási szerződés létre nem jött, végre hogy az a 10 írt 50 kr. örökségi érték, mely reá mint felperes leányának végrendeleti örökösére szállott, felperes életfogytiglani tartási kötelességének megfelelő ellenértékét egyáltalán nem képezheti. Ez alapon alperes felülvizsgálati kérelmének hely adható nem volt, mert az alapperben a másodbiróság részéről hozott marasztaló ítélettel, ennek tényállása szerint felperesnek tartási kötelezettsége leiperessel szemben azon jogalapon állapíttatott meg. hogy alperesnek elhalt neje, M. M. végrendeletében vagyonát felperes eltartási kötelezettségével terhelve hagyományozta, és hogy alperes e végrendelet alapján örökösnek nyilatkozott s az örökséget elfogadta, alperes pedig a felebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint tartási kötelességének ezt a jogalapját sem a perujítási kereseteben meg nem támadta, sem annak megdöntésére szolgálható új ténykörülményeket a felebbezési eljárásban fel nem hozott. Továbbá azt panaszolja alperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályokat sértett meg, midőn az alapperbeli marasztaló ítéletnek fentartásával őt arra kötelezte, hogy felperes részére a ter-