Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)
68 Az a jogszabály, hogy a per a keresetnek megindítása idejében fennálló állapot szerint bírálandó meg, ily általánosságban feltétlenül fenn nem tartható, mivel foroghatnak fenn a perben oly különleges viszonyok, hogy a perközben létesült újabb körülmények, az Ítélet hozatalánál nem mellőzhetők. Az, hogy a szerződéstelek egymással szemben valamely jogviszonyban vannak, egymagában nem elegendő arra, hogy valamelyik szerződő fél a másik ellen a marasztalásra irányuló kereset mellőzésével megállapítási keresetet indíthasson. A megállapítási kereset a S. E. T. 1G. §. értelmében csak abban az esetben indítható, ha a kereset tárgyául szolgáló megállapítás felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik, tehát a megállapítási keresetben oly tények hozandók fel, melyeknek tényállásszerű megállapításából levonható az a jogi következtetés, hogy a jogviszony létezésének megállapítása szükséges. Tekintettel pedig arra, hogy felperes kereseti előadása szerint a keresete beadását megelőzőleg neki a bérlemény felmondatott íelperesnek feladatában állott oly tényállításokat előadni, melyekből megállapítás esetében bizonyítva volna, hogy a megállapítási kereset perjogi előfeltételei fenforognak. Minthogy azonban a felebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint felperes keresetének alapjául nem hozott fel más okot, mint azt, hogy állította, hogy jogviszonyainak biztosítása és kártérítési igényei érvényesithetése czeljából szüksége van annak megállapítására, hogy alperessel a bérlemény tekintetében hány évi időtartamra szerződött, ez az általánosságban felhozott s mi körülménynyel sem támogatott és csak állított szükségesség, az idézett törvény kívánalmainak megfelelő jogalapnak el nem fogadható, a mennyiben a perben megállapított tényállás tekintetbe vételével mi sem áll útjában annak, hogy felperes kártérítési állítólagos követelését alperes ellenében közvetlenül is érvényesíthesse, s így jogszabályt a felebbezési bíróság nem sértett azzal, hogy felperest keresetével abból az indokból elutasította, hogy felperes keresetének szükségességét nem bizonyította. A most felhozottak mellett az ügy elintézésére nézve már nem lényeges annak a panaszpontnak méltatása, mely szerint felperes