Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

65 további szabályszerű eljárásra s ujabb határozat hozatalára utasítani kellett. (Kir. Curia I. G. 220/97. 1897 október 1.) 1 491. A tanúbizonyítás felvételére nézve fennálló bizonyítási szabályok. (S. E. 91. §.) A bíróság belátására van bízva az, hogy a tanú megesketését, ba vallomása az esküvel való megerősítés esetében sem érdemelne hitelt mellőzhesse, s ez irányban kötelező bizonyítási szabály nem áll fenn. (S. E. 91. §. végbekezd.) A fél személyes meghallgatása nem esik azonos szempont alá a félnek eskü alatti kihallgattatásával, s ennek kötelező bizonyítási szabályai arra alkalmazást nem nyerhetnek, s a fél személyes meghallgatásának elrendelése teljesen a bíróságtól függ. (S. E. 38., 95. §§.) A bizonyítási teher szabályai valamely fennálló tartozás megszűntére nézve. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben mindenekelőtt elárási jogszabálynak megsértése okából két irányban támadják meg a íélebbezési bíróságnak Ítéletét. Első sorban azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság megeskette M. M. tanút vallomására és nem vette figyelembe az alpereseknek, a tanú esküjének kivétele előtt az irányban előterjesztett kérelmét, hogy annak megállapíthatása végett, hogy tanú meghiteltetésének a S. E. 91. §. végső bekezdése értelmében helye van-e vagy sem, szereztessék be a pestvidéki kir. törvényszék által 1895. évi D. 200. sz. a. hozott az az Ítélet, a mely szerint e tanú meghiteltetése a felperessel fennálló viszonyánál fogva mellőztetett. E panasz azonban alaptalan, mert a tanú megesketésének mellőzésére nézve kötelező bizonyítási szabály a S. E. 91. §-ban 1-től 4. pont alatt felsorolt esetekben áll fenn, ezeknek az eseteknek fenforgását pedig az alperesek nem állították. A S. E. 91. §. végső bekezdése értelmében teljesen a bíróság belátására van bízva az, hogy a tanú megesketését, ha vallomása az Fabiny, Curiai határozatok. III. 5