Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

43 zett irányban meg nem állapíttatott, a jelen ügy eldöntését nem akadályozza. Áttérve az anyagi jogszabály alkalmazását illető panaszra, itt mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy a másodbiróság a felperes keresetében jogalapul szintén felhozott azon tényt állapította meg, hogy felperes alpereshez 1894. ápril 12-én visszatérvén, ez őt házába fogadni hajlandó nem volt. Ezen tény alapján helyesen kötelezte a másodbiróság alperest felperes részére az ideiglenes női tartás fizetésére. Nem helyes ugyan a másadbiróság azon kijelentése, hogy a férj nejét mindaddig köteles eltartani, míg birói Ítélettel kimondva nincs, hogy ezen tartás^ igény a nőt meg nem illeti, mert a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-cz., a melynek rendelkezéseiből a másodbiróság e kijelentése kiindulni látszik, csakis a házassági válóper folyama alatt kiszolgáltatandó ideiglenes női tartásról rendelkezik, e törvény által tehát hatályon kívül helyezettnek nem tekinthető a törvény életbe lépte előtt fennállott azon törvényes joggyakorlat, mely a nőnek a házassági válóper keretén kívüli női tartási igényeit szabályozza, és sem a házassági törvény tételes rendelkezéseiből, sem a törvénymagyarázatnál figyelembe veendő egyéb adatokból nem vonható le az a következtetés, mintha e törvény az ideiglenes női tartás iránti igénynek a válóper esetén kívül való érvényesítését kizárni kívánta volna. A most emiitett törvényes joggyakorlat szerint a nőt a válóper folyamatban létén kívül is megilleti a külön tartási igény, ha arra, hogy az együttélés nem folytatható, a férj sérelmes magaviselete szolgáltatott okot. Az ideiglenes tartás iránti igény érvényesíthetésének eme feltétele pedig jelen esetben fenforog azon döntő ténykörülmény folytán, hogy alperes felperest visszafogadni hajlandó nem volt. A jelen kérdés elbírálásánál nem jöhetnek döntő tekintetbe a korábbi elhagyások és az azok alapjául szolgáló körülmények, mivel a házasélet újbóli folytatásának fényéből alaposan következtethető, hogy a felek ezeket a korábbi tényeket egymásnak kölcsönösen elnézték, hanem ezúttal csakis felperesnek az 1894. február 15-én történt távozása és az ezt követő tények bírhatnak jelentőséggel, minthogy pedig alperes egyáltalában nem hozott fel semminemű adatot, a melyből következtetni lehetne, hogy jogos oka lett volna arra, hogy nejét, ki néhány hetet: február 15-től ápril 12-ig házától távol volt.