Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)
Í4 A felülvizsgálati kérelem az 1893: XVIII. t.-cz. 185. §-ának a) és c) pontjára alapíttatott, abban felperes azt panaszolván, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg akkor, a midőn a peres jogviszony és illetve az abból származtatott igény elbírálásánál nem a felek között létrejött házassági szerződést, hanem az ideiglenes női tartásdíj követelhetésére nézve fennálló törvényes szabályokat vette alapul, holott ez utóbbiak a házasfelek vagyonjogi viszonyaira nézve csakis az azokat szabályozó szerződés hiányában nyerhetnek alkalmazást, és hogy a mennyiben az általános bizonyítási szabályoknál fogva általa lett volna bizonyítandó, hogy férjétől nem önként, hanem annak hibája következtében volt kénytelen távozni, a felebbezési bíróság a már idézett törvény 143., illetve 35. és 37. §-aiban foglalt alaki jogszabályt sértette meg, midőn felperést ennek a körülménynek bizonyítására fel nem hívta. A felülvizsgálati kérelem azonban egyik irányban sem bir alappal. Ugyanis a felebbezési bíróság a felek között létrejött és a kereseti követelés alapjául szolgáló házassági szerződést a határozathozatalnál nem csak nem mellőzte, hanem ítéletét e szerződésre is alapította, kijelentvén, hogy annak 2. pontja nem értelmezhető akként, hogy felperes abban az esetben is követelhetné a részére szerződésileg biztosított tartásdíjat, ha férje házát minden elfogadható ok nélkül önként elhagyja. Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság ezt az értelmezést a házasság erkölcsi természetéből vont következtetésre is fektette és hogy ez a következtetés annyiban téves, a mennyiben a válóper befejezéséig fizetendő ideiglenes tartásdíj iránti szerződés a házasság erkölcsi czéljait nem érinti; az indokolás e része azonban magában véve a felülvizsgálattal megtámadott ítélet megváltoztatására okul nem szolgálhat, mert a felebbezési bíróság a szerződés 2. pontjának ezt az értelmezését nem csupán erre az indokra, hanem a szerződő felek akaratára is alapította, a felek akaratának megállapítása pedig ténykérdést képezvén, felülvizsgálattal csak abban az esetben támadható meg, ha a szerződések magyarázatára vonatkozó valamely jogszabály sértetett volna meg, ezt azonban felperes nem panaszolja s ily jogszabály nem is sértetett meg, mert a szerződés idézett pontja a békés együttélés megzavarásának esetéről intézkedvén, a felebbezési biróság ítéletét épen arra a jogszabályra alapította, hogy a szerződések értelmezésénél nem annyira a szavak betű szerinti értelme, mint inkább a felek akarata irányadó.