Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

13 e szerint felperes és nevezett S. S. A. között csakis egy bérleti szerződés állott fenn : Felperesnek az 1881 : LX. t.-cz. 72. §-ában megállapított törvényes zálogjoga az egész félévi hátralékos bérleti összegre kiterjed, tekintet nélkül arra, hogy az elárverezett ingóságok, melyek vételárára felperes elsőbbségi igényt jelentett be, a bérlemény egyik vagy másik helyiségében, illetve ezeknek egyik vagy másik osztályában találtattak; miután pedig a másodbiróság a lakásra használt helyiségekre szakértői becslés szerint eső bérösszeg tekintetében felperest a most jelzett anyagi jogszabály helytelen alkalmazásával utasította el azon okból, hogy a felosztás alatt lévő vételár az üzlethelyiségekben talált ingóságok vételárából folyt be, alperest az 530 frton felül még a további hátralékos 150 frt bérösszegben, ennek a lejárattól számítandó 8°/o-os kamataiban, mivel a felebbezési tárgyaláson alperes a kamatláb ellen kifogást nem tett és mint vesztes felet az 1893 : XVIII. t.-cz. 168. és 204. §-ai értelmében a felebbezési és felülvizsgálati költségekben marasztalni kellett. (Kir. Guria II. G. 18/95. 1885. június 6.) XIII. A férjétől külön váltan élő nő ideiglenes tartásdíj iránti követelési igénye a felek között létrejött házassági szerződésben is szabályozható. A szerződésnek értelmezése a feleknek a szerződésben kifejezésre jutott akarata alapján is értelmezendő, a szerződő felek akaratának megállapítása pedig ténykérdést képez. A törvényszék a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályait a felek szerződésileg nem módosíthatják. Az ideiglenes tartást igénylő felperes tartozik azt a tagadott ténykörülményt bebizonyítani, hogy a házassági együttélés a férje, az alperes hibájából zavartatott meg. A sommás eljárásban a bíróság a bizonyítás kötelezettségének módja és annak elmulasztásának következményei iránt csak az ügyvéd által nem képviselt feleket köteles kitanítani. (S. E. 37. §. végpontja.)