Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)
132 elbírálása helytelen alapon nyugszik, mert nem vétetett figyelembe az első sorban felhozott tényállás állított valóságából következően alpereseknek késedelemben léte. Tény, hogy az első fokú bíróság előtt 1894. évi deczember hó1-ső napján megtartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben foglaltak szerint a felperes részéről felhozatott, hogy az évi 2200 frt bérösszeget azért követeli, mert újabb területet is bocsátott alperesek birtokába,, mely kijelentésnek értelme csak az lehet, hogy erre nézve felek közt megegyezés jött létre, de ugyanez a tényállítás bővebben kifejtve a 41182/895. számú felebbezésben is fentartatott, s előadatott, hogy felperes követelése az alperesekkel létrejött említett megegyezésen alapszik. Erre nézve tehát a tényállás megállapítása és meggyőződése megalkotása tekintetében a felebbezési bíróság a S. E. T. 177. §-ban szabályozott eljárásra volt kötelezve. A felebbezési bíróság azonban erre a tényállításra vonatkozóan a tényállást meg nem állapította nemcsak, hanem ítéletében az alperesek kötelezettsége mérvének a tényleges használati értékben fennállását indokoló rész szerint az alperesek kötelezettségét azért találta oly értelemben megállapítandónak, mert nem köttetett ki, s felperes ezt még csak nem is állítja, hogy az épületek helyett átengedett másik telekrészszel együtt átadott területért szintén annyi bér lesz fizetendő, mintha a szerződésben körülírt bérlemény adatott volna át.» Kétségtelen tehát, hogy a felebbezési bíróság a felperesnek említett és az ügy eldöntésére nézve a saját indokolása értelmében is lényegesnek tartott kérelmet nem létezőnek tekintve teljesen figyelmen kívül hagyta. Minthogy pedig, habár a S. E. T. 64. §-a szerint a bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelésénél törvényes bizonyítási szabályokhoz kötve nincsen is, e §-nak helyes értelmezése szerint a bizonyítékok e szabad mérlegelésének feltétele az, hogy az ítéletben nyivánuló meggyőződés, az összes perbeli tényállítások és bizonyítékok figyelembe vételével alkottassák meg, s minden az ügy lényegére vonatkozó tényállításnak megállapítása az összes perbeli adatoknak a történeti hűséggel kapcsolatos előadásával és mérlegelésével történjék; minthogy továbbá a S. E. T. 177. §-a értelmében a felebbezett ügy nyilvános előadása esetében is akkor, ha a felebbezés elintézhetése végett szükséges, s különösen ha az ügy felderítése a felek meghallgatását igényli, szóbeli tárgyalás tűzendő, ezt azonban daczára annak, hogy az eldöntésre lényeges emiitett tényállításra nézve á tényállás az első bírósági iratokból megállapítható nem volt, mivel