Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)
107 ben meghatározott hagyományuknak nem teljes összegben való kifizetése folytán annak kiegészítésére nézve az általuk perbe vont alperesek ellen ? A kir. Guria a nélkül, hogy szükségét találta volna belebocsátkozni annak vizsgálatába, hogy a végrendelet szerint kik az örökösök és hogy az alperesek is örökösöknek tartandők-e? a fenti kérdést igenlőleg döntötte el azért, mert az alpereseknek felelősségét a felperesek hagyományának kiegészítése iránt fennállónak tekintette már annak folytán, mert az örökhagyónak özvegye által végrendelet megsemmisítése, közszerzemény, örökösödési és özvegyi jog iránt folyamatba tett perben, az alperesek kötöttek egyezséget az özvegyei s ebben rendelkeztek a hagyatéki vagyonnak felosztása iránt, eme tényök következtében tehát a felperesek hagyományának a végrendeletben kijelölt vagyonból leendő kifizetésére nézve ők felelősek. Nem lehetett azonban helyt adni a felperesek részéről a hagyományok kiegészítése iránt támasztott keresetüknek. Ugyanis e tekintetben felülvizsgálati kérelmük első panasza az, hogy a felebbezési bíróság akkor, a mikor azt mondotta ki, hogy a keresetükben felsorolt értékpapírok nem tartoznak a végrendeletnek 6-ik pontjában felsorolt azon vagyon közé, mely az örökhagyó által nekik hagyományozott összeg kielégítésére fordítandó, a végrendeletet helytelenül, annak intézkedéseit az örökhagyónak azokban kifejezésre jutott és felismerhető akaratától eltérően magyarázta. A végrendelet téves magyarázatára tehát anyagi jogszabálynak megsértése miatt a S. E. T. 197. §. a) pontjára alapított ez a panasz alaptalan azért, mert a kir. Curia is helyesnek ismerte fel, a végrendeletnek a felebbezési bíróság által ítéletében kifejtett magyarázatát. A végrendeletnek 5-ik pontjában ugyanis a papírok, államkötvények, sorsjegyek és más értékpapíroknak általánosságban történt megjelölése után ez a kifejezés «mint a minők» már ennek a kifejezésnek nyelvtani értelme szerint is nem foglalja magában az értékpapíroknak, az azután részletezett értékpapírokban történt kimerítő (taxativ), hanem csak példaszerű (exemplicativ) felsorolását. A végrendelet 5-ik pontjának ilyen magyarázata mellett az a megállapítás, hogy az örökhagyó az ott külön felsorolt értékpapírokkal nem akarta kimeríteni az ezen pontban általánosságban értékpapírokban megjelölt vagyont, annál is inkább helyesnek fogadandó el. mert a végrendeletnek következő pontjából megállapítható az is,
