Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

95 Másodsorban anyagi jogszabálynak megsértését találja alperes abban, hogy a felebbezési bíróság a tartásdíjat a születéstől kezdve a kereset beadása előtti időre is megítélte. E panasz sem bír alappal; mert a törvényes gyakorlat szerint abban az esetben, ha a törvénytelen gyermek tartási-díja iránti követelés az anya által a születés után csak évek múlva érvényesíttetik, a tartási-díj a kereset beadását megelőző időre is megítélhető, ha az anya alapos mentségi okot igazol arra nézve, hogy igényét korábban nem érvényesítette; már pedig a íélebbezési bíróság Ítéleti tényállásában, a mely a s. e. tv. 197. §-ának rendelkezése szerint a felülvizsgálatnál is irányadó, megállapíttatott, hogy alperes felperest úgy gyermekének születése előtt mint után házassági Ígéretekkel hitegette, ez a körülmény pedig felperes javára elég mentségi okul szolgál arra, hogy keresetét korábban nem érvényesítette. E tekintetben panaszolja ugyan alperes azt is, hogy a tényállás megállapításánál és meggyőződésének megokolásánál a felebbezési bíróság a közte és felperes közti korkülömbséget figyelmen kívül hagyta, azonban az iratokból, jelesül a felek személyes meghallgatásáról felvett jegyzőkönyvből kitűnik ugyan, hogy a peres felek között mily korkülömbség áll fenn, de sem a jegyzőkönyv, sem annak mellékletei, sem a felebbezési bíróság ítéletének tartalma nem tanúsítják, hogy alperes a korkülömbséget védelmi érvül felhozta volna, s ekként a felebbezési bíróság szabálytalanságot nem követett el, a mikor a korkülömbséget a mérlegelés körébe fel nem vette. Való továbbá az is, hogy a házassági ígéret bizonyítása kérdésében a D 1279/3. számú végzéssel a felebbezési bíróság az alperes, mint a bizonyításra köteles felperes ellenfelének eskü alatti kihallgatását rendelte el, holott e körülményre a felebbezési eljárásban mindkét fél saját eskü alatti kihallgatását kérvén, a s. e. tv. 95. §-ának rendelkezéséhez képest mindkét félnek kihallgatása volt volna elrendelendő, azonban e szabálytalanság helyre hozatott az által, hogy a felebbezési bíróság a D 1279/3. számú jegyzőkönyv szerint nemcsak alperest, hanem felperest is kihallgatta; az pedig, hogy esküre nem alperes, hanem felperes bocsáttatott, szabálytalanságot nem képez, mivel a s. e. tv. 96. §-ának első bekezdése értelmében kivételesen a bizonyító felet is bocsáthatja esküre, ha a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése mellett úgy találja, hogy a bizonyító fél vallomása valószínű, már pedig a felebbezési bíróság tüzetesen