Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

60 Hiteljogi Döntvénytár. mérve szerint számított 25—70 %-áig. A nyugdíj drágasági pótlék kiszámításának alapjául szolgáló tényleges illetmények a mindenkori illetményszabály zat (normák) alapján állapíttattak meg és a pénzromlás arányában emeltettek és az 1924. évi szeptember hó 1-étöl fogva Magyarországon 1929. október l-ig változatlanul maradtak azzal az eltéréssel, hogy 1927. évi január hó 1-tő fogva az 1926. évi XXVIII. számú szolgálati lapban megjelent 270. számú rendelettel pengőértékre számíttattak át és az alperes társaság működés körébe tartozó minden egyes dunamenti államnak saját pénznemében és némileg eltérő összegekben voltak megállapítva. Ez a fizetési rendszer az 1929. évi XV. számú szolgálati lapban 108. szám alatt közzétett rendelettel akként változott, hogy valamennyi dunamenti országban a fizetés osztrák schillingben állapíttatott meg, amely a rendeletben meghatározott kulcs szerint volt az illető ország pénznemére átszámítandó; az eddig csekély törzsfizetés felemeltetett és a drágasági pótlékok helyébe országos pótlék lépett. A törzsfizetés és országos pótlék azonban az egyes országok szerint különböző volt. Ezt az 1932. évi VIII. sz. szolgálati lapban 44. szám alatt megjelent illetményszabályzat 1932. évi július hó 1-től fogva akként változtatta meg, hogy egységes fizetési alapul az Ausztriára nézve már 1929-ben megállapított törzsfizetést és országos pótlékot vette és ezt a különböző országokban különböző százalékokkal leszállította és csak Ausztriában hagyta változatlanul. Ez a leszállítás Magyarországra nézve az osztrák illetményeknek 9—14 %-kal és a korábbi illetményeknek pedig 6—8 %-kal való csökkenését jelentette, és természetesen csökkentette az eddig fizetett nyugdíj járandóságokat. A felpereseknek az a követelése, hogy nyugdíj járandóságuk az Ausztriában hasonló körülmények között alkalmazottaknak nyugdíj járandóságával megfelelően arányosíttassék, a fent kifejtettek szerint a törvényen alapszik. A fellebbezési bíróság tehát nem sértett anyagi jogszabályt, midőn ítéletét az 1926 : XVI. tc. 3. § 3. bekezdésének jogalapjára fektette. = V. ö. Hj. Dt. 264É&97. 77. A Tvt. 2. §-a az áru kelendőségének valóságos fokozódását, vagy mások vevőközönségének tényleges elvonását, vagyis az eredmény bekövetkezését e törvényszakasz alkalmazásának feltételéül meg nem követeli; hanem a valótlan adat híresztelését tiltja már akkor, ha az az áru kelendőségének a fokozására és a megtévesztésre alkalmas. ^Kúria 1934 febr 28 p Iy 5619/1933> gz \ = 1. Ugyanígy a Tvt. 1. §-ára vonatkozóan, Hj. Dt. 25., 152. és 13. §-ára vonatkozóan ; Hj. Dt. 26. 53.— 2. A Tvt. 2. §-ára vonatkozó ítélkezést 1. Hj. Dt. XXII. 37. ; XXIII. 26., 37., 67. ; XXV. 30., 72., 107., 169., 207. ; XXVI. 27., 45., 49., 147., 154., 156., 176., 202.; XXVII. 10.; Hj. T. X. 64.; Jogt. Köz. 1932. 59. Szem. 6. 78. /. Általában sem törvény, sem más jogszabály nem zárja el a pénzhitelezőt attól, hogy a lejárt pénzbeli tartozás után 'járó késedelmi kamaton kívül adósának késedelméből eredő nagyobb kára megtérítését is ne köve-