Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. tett és természetesen osztrák törvényes pénznemre szóló arany­megnyitó-mérleg adatait kell pengó'értékre átszámítani abból a célból, hogy annak ez egész üzletre kiterjedő utolsó békebeli mérleggel való egybevetése alapján a vagyonátmentés mértékét kifejező arányszámot meg lehessen állapítani. De a 3. § 3. be­kezdéséből nem következik az, hogy a magyarországi arány­szám szerint fizetendő járandóság nem lehet kisebb annál a járandóságnál, amelyet az alperes társaság Ausztriában az ott megállapítandó arányszám szerint tartoznék fizetni, mert egy­részt a fent kifejtettek szerint az arányszámot az egész üzletre kiterjedően, de a hazai jog szabályai szerint csak egységesen lehet megállapítani; másrészt Ausztriában nincs olyan törvé­nyes rendelkezés, amely a nyugdíj járandóságoknak arányszám alkalmazásával való átértékelését rendelné el, hanem Ausztriá­ban a nyugdíj megállapítása egészen eltérő elvek alapján, t. i. az 1921. évi július hó 1-én. életbelépett nyugdíj szabályzat és az 1923. évi december hó 1-én életbelépett 297. számú társasági rendelet szabályai szerint történik és a nyugdíj a mindenkori illetményszabályzatban (normákban) meghatározott tényleges illetményekhez igazodik. De nem helytálló az alperesnek az a vitatása sem, hogy ennek az összehasonlításnak csupán az arány­szám megállapításának időpontjában van helye és hogy az a későbbi nyugdíjszabályozások alkalmával már figyelembe nem jöhet, mert a törvény ilyen időbeli korlátozást nem tartalmaz, hanem miként az eredetileg megállapított, vagy a 9. és 10. §-ok értelmében felemelendő, vagy leszállítandó arányszám alapján fizetendő nyugdíj járandóságot időbeli korlátozás nélkül állandó­sítja, akként a fentemlített összehasonlítást és az Ausztriában főteleppel bíró társaságoknál az arányszám alapján fizetendő járandóság legkisebb mértékének meghatározását is az Ausztriá­ban hasonló körülmények között mindenkor fizetett nyugdíjtól tette függővé. Ehhez képest az az irányadó jogszabály, hogy a 3. § harmadik bekezdésében meghatározott módon megállapí­tott arányszám alapján fizetendő nyugdíj járandóság nem lehet kevesebb annál, amelyet az alperes rt. Ausztriában hasonló körülmények között akár nyugdíjszabályzata, vagy egyéb ren­delkezései, akár pedig jogszabály alapján ténylegesen fizet. Az alperes azonban az 1921. évi július hó l-e után nyugdíjazott alkal­mazottainak nyugdíját nem az arányszám alkalmazásával fizette, hanem alkalmazta rájuk az 1921. évi július hó 1-én életbelépett nyugdíj szabályzatnak és az 1923. évi december hó 1-én életbelépett 297. számú rendeletének sza­bályait és ezek alapján a nyugdíjat akként állapította meg, hogy a törzs­fizetés 136 %-át tevő nyugdíj kiszámítási alapot nyugdíj drágasági pótlék címén kiegészítette a különböző címeken járó tényleges szolgálati illetmények­nek, de főképpen I. és II. drágasági pótlékoknak a tényleges szolgálati idö

Next

/
Thumbnails
Contents