Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 57 járadék nem is volna nyugdíj természetű járandóságnak tekinthető. Ebben az esetben ugyanis az 1928 : XII. tc. 32. §-ának utolsó tételét kellene alkalmazni, amely szerint a pénztartozás átértékelt összege nem haladhatja meg azt a pénzösszeget, amelynek fizetésére az adós akkor volna kötelezve, ha a pénztartozás a keletkezésekor az illető külföldi állam pénznemében lett volna meghatározva. Ez pedig annyit jelent, hogy a felperes átértékelési igénye csak addig a mértékig terjedhet, aminő értéket az évi 6000 koronában megállapított életjáradékának román pénznemre átszámított egyenértéke képvisel. A hivatkozott nemzetközi egyezmény szerint a régi magyar koronában kifejezett tartozásoknak lei-re való átszámításánál két koronánként egy lei veendő számításba. A felperes pedig az életjáradékot ennek az értékaránynak megfelelően kapja az alperestől. Nem érvényesítheti sikerrel az átértékelési igényt a felperes a Pp. 413. §-ára való utalással sem. A Pp. 413. §-a ugyanis csak a keretet adja meg, amelyben a szolgáltatás ítéletileg megállapított mennyiségének vagy tartamának a körülmények változása folytán való megváltoztatása kérhető ; de hogy a bíróság az átértékelésnek helyet ad-e, az a tételes anyagi jogszabályoktól függ= 1. Magyar állampolgárnak román állampolgártól járó nyugdíja átértékeléséről 1. Hj. Dt. 25., 143. — 2. A magyar román egyezményről l. még : Hj. Dt. 26., 80. és 162. 75. A fedezeti váltókat a hitelező tényleg fennálló teljes követelése s így a lejárt kamatok erejéig is jogosult kitöltem. (Kúria 19M febr 28. P. VII. 6204/1932. sz.) Indokok : Minthogy alperes az üzleti összeköttetés megszűnte után a felperes ezirányú felhívása nélkül is azonnal köteles volt elszámolni s ezt elmulasztotta, a váltók lejártáig is jogosan terhelte meg őt a felperes, mint késedelemben levőt a megállapított jogos követelése után kamattal. A váltók lejártát megelőző félévre járó kamatnak a tőkéhez való hozzászámítását s a váltóknak ilyen összeg erejéig történt kitöltését alperesek nem kifogásolhatják, mert a felperesnek fedezeti váltókat adván, ezeket felperes a tényleg fennálló teljes követelése erejéig volt jogosított kitölteni s így a lejárt kamatok erejéig is, mert máskülönben jogszerű kamatigényét a felperes elveszítette volna, mert a váltók alapján lépvén fel, a váltóperben a váltók lejártát megelőző időre követelése után kamatot nem érvényesíthetett volna.