Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

56 Hiteljogi Döntvénytár. 74. A Magyarország és Románia között fennálló nemzetközi egyezménynek a magyar jogra utaló rendelkezése folytán román állampolgárnak magyar állampolgár ellen érvényesített magánalkalmazotti nyugdíjigényének átértékelése kérdését az 1926: XVI. tc. szerint kell elbírálni. ^Kúria 1934 febr 2? p n 3656/1933> Bz>) Indokok : A román állampolgár felperes a keresetében az eredetileg magyar koronában megállapított, de a felperes lakóhelyének Romániához történt átcsatolása folytán román pénznemben fizetett nyugdíjának és nyugdíjszerű járandóságként érvényesített életjáradékának az átértékelését kértek. Az 1926 : XVI. tc. 20. §-a értelmében a törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a járandóságokra, amelyek teljesítésének a módját, vagy összegének a meghatározását nemzetközi egyezmények szabályozzák. A felperes nyugdíjigényének az elbírálásánál tehát a Magyarország és Románia között létrejött s a 7934/1924. M. E. számú rendelettel életbeléptetett nemzetközi egyezmény határozatai az irányadók. Az egyezménynek a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozásokra és követelésekre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazó II. fejezete 3. cikke 5. pontjában foglalt rendelkezés szerint az életjáradékok, tartásdíjak és hasonló természetű időszakos szolgáltatások ezen fejezet rendelkezései alá nem esnek. A IV. fejezet 1. cikkében pedig az egyezmény kimondja, hogy a két szerződő fél állampolgárai között fennálló régi koronáról szóló azok a tartozások és követelések, amelyek a II. fejezet rendelkezései alá nem esnek, annak a félnek a pénznemében és közönséges joga szerint rendezendők, amelynek az adós állampolgára. A felperes kereseti követelése tehát, mint az életjáradékok, időszakos szolgáltatások fogalmi körébe tartozó követelés, az egyezmény IV. fejezetének a rendelkezése alá tartozik. Az alperes magyar állampolgár. A keresetben érvényesített átértékelési igény olyan tartozásként, illetőleg követelésként jelentkezik tehát, amely a magyar államnak a pénznemében és közönséges joga szerint rendezendő. Minthogy pedig a magánalkalmazottak nyugdíját csak az 1926 : XVI. tc. rendelkezései szerint lehet átértékelni, a felperes átértékelt nyugdíj iránti követelésének a jogosságát és mérvét, az idézett nemzetközi egyezménynek a magyar jogra utaló rendelkezése folytán, mégis csak ennek a törvénynek az alapján kell elbírálni. E törvénv 18. §-a értelmében pedig a járandóság átértékelt összege nem lehet nagyobb, mint amennyi magyar állampolgár részére Komániában levő hasonló vállalatnál teljesített szolgálat alapján hasonló körülmények között járna. S minthogy Eomániában nincs olyan irott jogszabály, vagy bírói gyakorlat, amely a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékelését megengedné, magyar állampolgár tehát ott átértékelt nyugdíjat nem kaphat, ilyen átértékelési igényt az alperessel szemben a felperes sem érvényesíthet. De nincs törvényes alapja az átértékelési igénynek a 6000 korona életjáradékot illetően akkor sem, ha ez a